Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)
2. szám - MŰHELY - Feiszt György: „A tehetség, személyiség és a bizalom varázsában ..." - Beszélgetés Bariska Istvánnal -
Hogy kell ezt érteni? Nincs itt valami ellentmondás? Nincs. Ellenkezőleg. Vonzott benne az, hogy egészen mást kínált a honismeret ún. taiiútörtéiielem-ágazata, mint az írott forrás, amelynek jó kiegészítését ígérte. Taszított az, hogy benne volt a direktpolitizálás veszélye, hiszen a mozgalomnak a népfronton keresztül politikai keretet adtak. A politikából pedig elegem volt. Vonzott, hogy az egész Kárpát-medencén belül egyedül nálunk magyaroknál született meg a „történelmi emlékezet" eme különös műfaja. Halász Péter, a „Honismeret" főszerkesztője ennek lényegét a Tiianon után öt részre szaggatott és magára hagyott magyarság önismereteként határozta meg. Szép gondolat. Ez volt az, ami lekötelezett. Ezért érezhette magáénak a honismeretet a falusi plébánostól és tiszteletestől kezdve az egykori néptanítón, az egyszerű írástudó parasztasszonyon, a tanácsi tisztviselőn és népművelőn át a szakma legkülönbözőbb képviselőiig sok mindenki. Ennek érzékeltetésére javasoltam 1985-ben erdélyi példa alapján a Vasi Honismereti Kislexikon kiadását. Ugyanakkor taszított, hogy sokan a mtuikásmozgalom terepének szánták. Akaratom ellenére be is került a kislexikonba néhány hivatásos pártmunkás. Persze így könnyebb volt „eladni". A kérdés tehát nem úgy vetődött fel, hogy szaltma vagy honismeret, hanem úgy, hogy: is-is. Hajói értem, akkor ez minden volt csak éppen politikamentes nem. Ez az állítás is jogos. Mert a honismeretet nemcsak felsoroltak érezhették magukénak, hanem a politika is. Ez a nemzeti önismereti nyilvánosság úgy működött, műit a második nyilvánosság. Csakhogy hitelesebben és izgalmasabban, műit az első, az MSZMP által jóváhagyott és hivatalos nyüvánosság, amely nemzeti ügyekben egyszerűen hazudott. A hatalom tehát a HNF-cn keresztül átpolitizálásra törekedett. Volt ahol igen sikeresen tette ezt. Volt, ahol ez éppen csak érezhető volt. Emlékszem, a honismereti kiadványok esztergomi országos találkozóján Kuntár Lajos szerkesztőtársammal elképedve vettük észre, hogy egy-egy megye honismereti kiadványa a munkásmozgalom vegytiszta fóruma lett (pl. BorsodAbaúj-Zemplén vagy Veszprém megye folyóiratai). Ahol, műit Vas megyében, ezt elkerültük, ott az adott viszonyok között közvetve nemzeti politizálás folyt. Nmcs szó tehát politikamentességről. Sőt, bevallom, ez volt az én huncut válaszom a politikának. Elhatároztam, hogy mindenáron belopom ebbe a honismeretbe a nemzet, a magyarság érdekeit. Nem volt ez kockázatos ? De igen, csakhogy utóbb is úgy látom, hogy ez volt az egyetlen reális megoldás. Ehhez persze kellettek olyan népfronttisztviselők, műit ami28
