Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)
2. szám - MŰHELY - Feiszt György: „A tehetség, személyiség és a bizalom varázsában ..." - Beszélgetés Bariska Istvánnal -
máesfeladatokat látott el. Egy szemoperációja miatt engem ajánlott maga helyett német szinkrontolmácsolásra. A feladat is izgatott, s kellett minden fillér, hiszen a fizetésem 1969-ben az ezer - azaz egyezer - forintot sem érte el. Akkoriban a nj^ári egye temen minden nap egy-egy új elnök vezette le az előadásokat. 1969. augusztus valahányadikán Horváth Ferenc, a levéltár igazgatója látta el ezt. a feladatot. Ekkor már ismertült egymást. 1967 tavaszán azért hivatott a levéltárba, hogy elmesélje: főszerkesztőként mennyire sajnálja a Palkó-féle Bariska Mihályról írt pályakép politikai következményeit. Akkor, 1967-ben a Vasi Szemle első számában Palkó István kitűnő pályaképet közölt édesapámról, aki 1966. november 2-án halt meg. A hatalom azonban néhány ldtétcl miatt sértve érezte magát. így amiatt is, hogy az a Bariska Mihály - írta Palkó -, aki a Szombathelyi Tankerületi Főigazgatóság helyettes igazgatójaként mintegy levezényelte a tankerület iskoláinak államosítását, az a tanügyi szakember, aid a feladat elvégzése után az MDP sürgetésére csaknem az utcára került. Az MDP persze ezalatt Párizsba küldte emberét, a tényleges igazgatót. Később tudtam meg, hogy ez a pályakép kapóra jött a belső elhárításnak is. Bevallom, nem értettem Horváth Ferenc mentegetőzéseit, hiszen a cikk csupa igazat írt le. Három évvel később azonban eszembe jutott mindez. Persze nem tudtam, hogy embert keres a hamarosan megnyitandó Kőszegi Fióklevéltár élére. Beszélgettünk, elmeséltem a terveimet, éppen Pestre készültem, hogy doktoranduszként beszámoljak Mollay Károly professzornak az elképzeléseimről. Mire vége lett a nyári egyetemi kurzusnak, odajött hozzám Harald Prickler, a kismartoni (Eisenstadt-i) levéltár kitűnő történésze a következő szavakkal: „Pista, gratulálnunk, hiszen te vagy a kőszegi levéltár igazgatója". Horváth Ferenc ezek szerint előbb közölte másokkal, hogy én vagyok a jelölt, mint velem. Talán jobb is. A pályaváltás ténye megérett bennem, de mikéntje nem. Azt hiszem az döntött mellettem, hogy már akkor is elég felkészültnek számítottam a német paleográfiában. A kőszegi levéltár anyaga pedig ezt mindennél jobban megkövetelte. íme, az akkor már halott édesapátn „újra" segített. Ez azt jelenti, hogy új szakmát kellett tanulnod? Pontosan. Volt tehát új munkahelyem, de most meg úgy nézett ki, hogy pályát könnyebb váltani, mint szakmát. Az ugyanis vÜágos volt, hogy történeti stúdiumok nélkül nem lesz kercsmvalóm a pályán. így kerültem újra az iskolapadba, az ELTE levéltárszakára (1971-1974). Sinkovics István professzor 1970 nyarán előadást tartott a Savaria Nyári Egyetemen. Itt ismertem meg. Joviális, de szigorú ember volt. A felvételül is annak mutatkozott. És az is maradt valamemiyiünk számára mmdvégig. Ami26
