Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

1. szám - Kóta Péter: Viták és megoldások a pösei Szent Márton-templom körül. - Egy oklevél 500 éve -

KÓTA PÉTER VITÁK ÉS MEGOLDÁSOK A PÖSEI SZENT MÁRTON-TEMPLOM KÖRÜL* - EGY OKLEVÉL 500 ÉVE ­Az írott források az emberek közti konfliktusoknak köszönhetik létrejöt­tüket. Ha eleink nem vitatkoztak volna, ha nem lett volna szükség per­patvarok elsimítására, akkor kevesebbet tudnánk múltunkról. A régi pe­rek újabb ellentétek magvait hinthetik el, de a történelem alaposabb is­merete sok évszázad távolából is segít kideríteni az igazságot, lecsillapí­tani a kedélyeket. Mostani írásunkban is efféléről lesz szó. Egy és ugyanazon történeti dokumentum kapcsán részint tudós vitákról, részint hétköznapi konfliktusokról. A pösei - ma Gyöngyösfalu része - templom középkori eredetének, illetve Szent Márton-titulusának kérdése már hosszabb ideje foglalkoz­tatta a kutatókat. Az egyházmegye területén volt középkori egyházas he­lyek listáját összeállítók már korábban fölfigyeltek azokra az okleveles adatokra, amelyek arra utaltak, hogy a Szombathely és Kőszeg között nagyjában félúton fekvő faluban, vagy annak közelében egy templom lé­tezhetett. Ezek az adatok csak közvetett utalásokat tartalmaznak. Egyik példa: 1408-ban ill. 1412-ben Zsigmond király oklevelében a Vas megyei Pesse, Ludad és Szentmárton nevű birtokokat említik. Itt tehát nem kifejezetten a templomról, hanem egy birtokfelsorolás egyik tagjaként szereplő birtokról van szó. A kutatók arra következtet­tek, hogy ez a Szentmárton nevű település alkalmasint egy ilyen titulusú templom köré települt falu lehetett, aminek azonossága a pösei temp­lommal azonban kérdéses. A magyar középkorban tipikusnak tekinthető falufejlődés során szakadhatott ketté a település: a kezdetben szabad ál­lapotú népesség által lakott hely egyik fele magánföldesúri fennhatóság alá kerülvén, a továbbiakban mint jobbágyfalu élte életét, másik része viszont megtartva nevét és szabad eredetű birtokos lakosságát, az előbbi tőszomszédságában élt tovább. A templomról első látásra megállapítható, hogy nem középkori ere­detű. Sőt az is közismert, hogy mai formájában 1905-ben épült föl. * Az 1997. október 4-én a Katolikus Továbbképző Intézetben elhangzott előadás 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom