Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

2. szám - ADATTÁR - Ács László: Falusi Thália. - A rábagyannati színjátszás krónikája - III. rész.

Az előadás hatását fokozta az is, hogy az idősebbek emlékezetében még élt az a valóban megtörtént helyi esemény, mely kísértetiesen hasonlított a darab egyik fordulópontjára, a kisbaba hazacsempészésére, így találkozott a darab realitása a mindennapok valóságával. A komoly darab sikere megint csak azt bizonyította, hogy - ellentétben az akkoriban annyira propagált filozofikus, cselekménytelen, szimbolikus, modern, állítólag mély gondolatokat hordozó, az egyén, a nemzet, az emberiség sorskérdéseit rejtvényszerű szavakban, képekben megfogalmazó de a tömegekhez soha el nem jutó művekkel - az egyszerű emberek ki sem fejezhető többségének mese kell, érdekes, izgalmas, nagyszerűen felizzított felvonásvégekkel, a sok bölcselkedés helyett pedig cselekmény, játéle, s akkor nem hiányzik számukra a felszínes, durva, gusztustalan, erkölcsromboló de sikeresnek kikiáltott ízléstelenség. Tíz községben, városban - Csörötnek, Magyarlak, Kondorfa, Vép, Szentgotthárd, Őriszentpéter, Csákánydoroszló, Ivánc, Körmend, Vasalja mutattuk be a darabot, a siker mindenütt egyértelmű volt, és űj vidéki nézőcsúcs született (1.243 néző). 1986-ban Vépen a Falusi Színjátszó Találkozón bronz minősítést kapott a csoport. Az előző évi A f>or-ral való összehasonlítás kétségtelenül nyomta a darabot. A zsűri egy erősen hagyományos rendezésű bemutatót látott, s ennek tükrében kissé leértékelődött az előadás. A darabbal kapcsolatban feltétlen meg kell említeni azt, hogy két fiatalasszony, régi színjátszó 7 év után, mikor már a gyerekek nagyobbak lettek, újra visszatért a csoportba játszani, ami ismét csak annak bizonyítéka, hogy milyen vonzerő, élmény, szinte szükséglet a műkedvelő mozgalmakban való részvétel azoknak, akik belekóstoltak, kapcsolatba kerültek vele, legyen az tánc, ének, színjátszás, képzőművészet vagy bánni. A fiatalok közben több vidám műsort is bemutattak öntevékenyen (Nóti-műsor, Tabarin és társai, Rejtő-kabaré stb.) mintegy kipróbálandó saját önállóságukat, erejüket. Ez év őszén zsákutcába kerültem. Az újonnan megismert, sorra vett darabok közül különböző okok miatt egyik sem látszott betanulásra alkalmasnak. Tóth-Hajdu: Füredi komédiások című darabjába viszont amelyik megnyerte tetszésemet - nem mertem belefogni. Arra gondoltam, hogy jelmez- és díszletigénye, zenei anyaga, énekes-táncos nagyjelenetei, a nagyoperettekben megldvánt külsőségek olyan felkészültséget kívánnak, amivel talán mi még nem rendelkezünk. Ezért újabb darabfelújításhoz folyamodtam, a több mint 20 éve játszott Annuska (Gárdonyi) című darabot vettem elő. 65