Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

4. szám - IN MEMORIAM - Ilon Gábor: Mozsolics Amália emlékezete (1910-1997)

es, Szombathelyen töltött évekre emlékezünk az általa vezetett leltárkönyv segítségével. Erre azonban már - miattam, a rohanó világ fölös elfoglaltságainak köszönhetően - nem kerülhetett sor. Vas megyében érték az utolsó kedves és kellemes élmények, ahogy élete kezdetén is. Felcsillant a számomra felejthetetlen pajkos szempár, amikor márciusban átadtam neki a „Való igaz volt..." című (Vasvár, 1996) hat, a szellemi néprajz tárgykörébe tartozó, komoly gyűjtésre alapozott anyagközlését tartalmazó kötetecske szerzői tiszteletpéldányait. A szülőföld, Vasvár újabb főhajtása volt ez, ahogy néhány hónappal korábban, 1996. augusztus 19-e is, amikor a városka díszpolgárává fogadta. Élete hajnala és ifjúkora meleg szeretetben, de szigorú atyai figyelem mellett telt a jómódú vasvári polgárcsaládban. Egy alkalommal múltbarévedő szemekkel és a sokak által jól ismert, szigorúan összehúzott ajkakkal lapozta végig előtteni a megmaradt családi fotókat ... és mesélt, ... csak mesélt ... Első komolyabb szakmai munkáját 1937-ben a Dunántúli Szemlében publikálta „A dunántúli bronzkor kialakulása" címmel, amely későbbi, több évtizedes munkásságának programadó cikkeként is felfogható. ... Miközben a Mozsolics-család hajdani vasvári baráti családja körében és melegében hallgattuk a szülőkről, gyermekkori társakról és a régész kollégákról szóló történeteket, azok a budapesti találkozások jutottak eszembe, amikor bölcs és jóindulatú szakmai tanácsokkal látott el. A bölcsesség, jóindulat és kritikus őszinteség jellemezték életét. Én legalábbis ilyennek ismertem meg, így őrzöm meg emlékezetemben ... ILON GÁBOR 90