Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)
3. szám - ADATTÁR - Gaál Károly: A nyugat-pannóniai harangtornyok
tereit számon tartja a művészettörténet, a művészileg díszített harangok öntőmestereinek nevét is ismerjük; ismeretiének maradtak azonban a haranglábak, harangtornyok ácsmesterei, akik annale idején nem gondolták, hogy egyszer majd munkáikat hogyan fogják számon tartani. Ez elsősorban a pannon táj ilyen emlékeire vonatkozik, ahol sok Ids zárt település templom nélkül maradt, a hívek a kijelölt központi plébániára jártak istentiszteletre. Otthon megjárta a valamilyen egyszerű szerkezetre felakasztott harang is. A vizsgált tájon belül II. József uralkodása előtt még a 800-900 lakosú falvaknak is csak ilyesmire tellett. A templom, a plébánia fenntartása sokba került. A kegyuraság nagy terhet jelentett a feudális nagybirtokosnak, a falvakban felhangzó harangoltat viszont azok lakói fizették. Amikor azonban II. József sok és igen gazdag kolostort feloszlatott és műkincseiket, vagyonukat pénzzé tette, ezt ő nem az állami deficit fedezésére használta fel, hanem új plébániák felállítására. A falvak többsége templomot kapott, gyakran lelkészt is hozzá. A harang a kis faházikóból felszállt a toronyba, a régi fatornyot pedig a következő télen elfűtötték. Csak félreeső, elzártan fekvő falvakban maradt meg néhány. A lakosság szégyenkezett is miatta, de tűrte, mert templomra, kápolnára nem tellett. Amikor a második világháború utáni gazdasági fellendülés ezeket a helységet is elérte, nagyon gyorsan megcsappant a fatornyok száma. Egymás után „összerontottálc" őket, helyültbe téglából, betonból emeltek újat. Némelyik helyen nem valami nagy kegyelettel bántak el kiszolgált harangjukkal. így pl. Óhodászon (Althodis) egyszerűen traktorral húzták széjjel, úgy, hogy még a 18. századi harangot sem vették le az építményről. Közben megkezdődött a falumúzeumok építése is és egy-egy