Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)
3. szám - ADATTÁR - Gaál Károly: A nyugat-pannóniai harangtornyok
élelmes községi bíró ezek számára adta el azt, amire már nem volt szükségük. így aztán a scliallendorfi (Salafa) szép tornya ma az Osztrák Nemzeti Szabadtéri Múzeumban áll, Stübiiigben. Árából szép kápolnát épített magának a falucslta. Bónisfalván (Bonisdorf) megmaradtak továbbra is a toronynál, de a régi fából lévő helyére betonból építettek újat. Füsthegysirokány (Allersgraben) harangtornya a tarcsaíürdói (Tatzmarnisdorí) falumúzeumba került. Ahol még meg volt, már ott is tervezték lebontásukat. Csak arra nem gondolt senki, hogy az itteni kutatás is beleavatkozik és ennek eredményeként a szégyenükre váló, ósdi fatoronyból „műemlék" lesz. Muravidéknek éppeiiúgy, mint Burgenlandnak szépen kiépített műemléki hivatalai vannak, de ezekkel az építményekkel senki sem törődött. Amikor 1964 után a már halálraítélt tornyokat felfedeztem, (némelyiket már bontották), a település lakói összeszidtak, mert a hatóságok miattam tiltották meg a lebontást. Közben megindult az idegenforgalom és a maradék tornyok belekerültek a kistáji látványosságok sorába. A kiöregedett fatorony újra divatba jött. A canonica visitaciók tanúsága szerint ezek a harangtornyok keményfagerendákból épültek, a 19. század végén ezeket több falúban vasra cserélték. 38 építményt találtam meg még, amelyekből azonban még a védetté nyilvánítás előtt hetet lebontottak.* Ha a táj akkori, illetve korábbi gazdasági helyzetét ismerjük, megállapíthatjuk, hogy ezek a paraszti szakrális építmények ott maradtak meg legtovább, ahol a táj lakóinak gazdasági helyzete a legrosszabb volt, ahol a 19. század végén, a 20. század elején nem ért el a vasút és gyáriparosításra sem kerülhetett sor. (Német, horvát, szlovén, magyar nyelvű falvakban egyaránt.) A táji szegénység nem keresett nemzetiséget. A faszerkezetre akasztott harang szavával, függetlenül a nyelvi ldilönbségektől, egy közös veszély ellen kongattak, s ugyanarra a napkeltére, napnyugtára harangoztak. A harang nyelve egy volt, alti a fohászkodó harangzengést meghallotta, az meg nem anyanyelv után igazodott, minden fohászt megértett. A liatvaiias években még álló liarangtoriiyok: Burgenlandban: Allersgraben • Füsthegysirokány, Althodis - Óhodász; Altschlaining - Ószalónak; Bonisdorf - Bónisfaloa; Dümbach - Incéd; Eisenbcrg / St. Martin - Vasliegy; Grieselstein Köröstyén; Güssing - Németújvár; Hascndorf - Vasnyúlfalva; Henndorf - Ercsenye; Kalcli(bergen) Mészvölgy; Kölbcreck (Windisch Miniliof/ Kistótlak szórványa) - (fakápolnával); Kroboteck Horvátfalu; Mogersdorf - Nagyfáivá; Neuberg - Újliegy; Neumarkt a. d. Raab - Farkasdifalva; Rax(bergen) - Raks; Scliallendorf - Salafa; Welten - Velike; Muravidéken: Bodonci - Bodóhegy; Boreía - Borfiáza; Danko-vci - őrfalu; Dolli - Völgyköz; Dolina Völgyes; Domanjsevci • Domonkosfa; Fokovci - Úrdomh; Genterovci - Göntértiáza (Zala -vármegye); Kamovd - Kámaliáza (Zala vármegye); Kancevci - Felsőszentbenedek; Mackovd • Mátyásdomb; Ocinje - Gedőudvar; Panovci - Úriszék; Pince - Pince (Zala •vármegye); Radmozanci - Radotnos (Zala vármegye); Radovci - Radófa; Ratkovci - Rátkalak; Salovci - Sal; Zenavlje - Gyanafa. (A külön nem jelzett településeknél az egykori Vas vármegye területéről van szó.) 57