Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

3. szám - MŰHELY - Horváth Sándor: „Táji kultúrák léteznek" — Beszélgetés a 75 esztendős Gaál Károllyal -

A másik, hogy ott Kecskeméten nagyon magamnak való gyerek voltam, sokat piszkáltak is miatta - ráadásul internátusbaii -, a gyerekek pedig egymás között embertelenek tudnak lenni. Ötödikes koromban kaptunk egy új rajztanárt, aid igen felvilágosult, igen sokoldalú ember volt. Őt se szerették a tanári karban sem. De Csikós Tóth Andrásnak hívták, aid a Magyarság néprajzát illusztrálta és aid Györfiyvel közeli rokonságban is volt. Tőle ismertem meg a néprajzot és a gimnáziumtól kezdve tudatosan lettem néprajzos. O nekem apai barátom is lett. Az ősiséggel kapcsolatban a szinte cinikusnak mondható, humoros formában megfogalmazott, de halálosan komoly ellenvetéseket már tőle megkaptam. Pestre kerülve a Szent Imre Kollégiumban - nagy, úri kollégium volt nem bírtam ld sokáig. Az egyetemen Visld Károly lett a professzorom, mert Györffy meghalt. Azt mondta nekem: maga ott nem érzi jól magát. Nekünk nincs gyerekünk, jöjjön el hozzánk lakni! így az én egyetemem lényegében nem az egyetemen volt, hanem Vi ski éknél. Visld nekem apám helyett apám lett. Kaptam tőle egy szellemi alapot. Megmondta, hogy „ez egy olyan pálya, amiben semmi jövő nincs, de ha életét teszi rá, akkor meg fogja érni - ha hajlandó nyomorogni is". így is lett. Elküldött - Kovács Ágnessel együtt, mert mi voltunk a kedvenc diákjai - Erdélybe, ahol Sepsiszentgyörgyön akkor Balassa Iván volt a múzeum néprajzosa. Az első Ids könyvecském is onnan jelent meg. Én akkor erősen a halászattal foglalkoztam, Visld javasolta, dolgozzam ezt fel Csíkban, Háromszékben és Marosszékben doktori munkának. Ez el is készült, de közbejött 1944 októbere. Engem 17-én letartóztattak: Visldék lépcsőházában verték ld a fogaimat, és egy haláltáborba vittek. Onnan sikerült lelépnem. Poznantól Münchenig 38 Idlósan vándoroltam, ez volt az első nagy kiilíoldi tanulmányutam. Be kell vallanom, igen sok emberséget kaptam ott. A végén hivatalosan mint zsidó tértem vissza Magyarországra az első szerelvénnyel, amelyiket a háború után hazahoztak. A dachaui táborban megtudták, hogy miért kerültem haláltáborba, s akkor emiatt írásos igazolást adtait arról, hogy zsidó vagyok. így kerülhettem vissza zsidóként 1945. október elején. A doktori vizsga is megvolt már? Nem, csak a dolgozat volt kész. De mire hazaértem, már csak három oldal volt meg belőle. Ugye, közbejöttek a honi kozákok, a doni kozákok ... Mivel a KALOT-nál dolgoztam, ez lehetővé tette, hogy széles területen mozoghassak. És akkor kezdett bennem ldalakulni a szociáletnológiai szemlélet: tehát ne a jelenség álljon a középpontban, hanem az ember. Az ember használja a jelenséget - amire szüksége van -, és nem a jelenség használja az embert. 43