Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

1. szám - ADATTÁR - Káldos Gyula: Sándor József népköltésgyűjtő (1895-1976)

PATKÓ PISTA Patkó Pista úri családból való, A Nagy Sándor éppen egyszer vacsorált, Nem kell neki selyempaplan takaró. Patkó Pista meg az ajtó előtt állt. Nem kell neki sem babája dunyhája, Arany ezüst ragyogott az asztalon, Beéri a tizenhatszél gatyája. Nagy Sándor meg kiugrott az ablakon. A szolgáló meg kivitte a vacsorát, Patkó meg egy cserfa mellett állt. Kérdi tőle, mit üzen a Nagy Sándor, Azt üzente nagy úr az a Patkó. JEGYZETEK 1 Sándor József 1895. október 30-án született Tapolcától 17 km-re, a festői völgyben elhelyezkedő Kapolcs községben. Apja kovács volt. A nagyapja is, aki sokat katonáskodott mint „kursclimidt", gyógykovács a K.U.K. hadseregben. Sándor József az elemi iskolát Kapolcson, a négy polgárit Tapolcán végezte. Szorgalmas, jó tanuló volt. A soproni Ev. Tanítóképző Intézetben 1916. június 24-én néptanítói oklevelet szerzett. Az iskola elvégzése után azomial besorozták katonának a nagykanizsai honvéd gyalogezredbe, innen Treiicsénbe került tiszti iskolába. A kiképzés alatt baleset érte, megoperálták, így kimaradt a frontra induló menetszázadból. Visszakerült Nagykanizsára és leszerelték. 1917 és 1918-ban segédtanító volt Kapolcson. 1918-ban Zalagalsára került, itt alapított, családot 1919-ben. Pályázat útján 1927-ben Kemenesmagasi választotta meg tanítónak. Itt dolgozott egészen a nyugdíjazásáig, 1956 júniusáig. 1957ben fiához költözött Vöuöckre, ahol az 1976 júniusában bekövetkezett haláláig élt. Életrajzi adatait fia, Sándor László, bocsájtotta rendelkezésemre. 2 Mi lehetett az oka a csendörök fellépésének? Minden bizonnyal a lucázással kapcsolatos vadhajtások megszüntetése. Előfordult, hogy egy-egy gazda szekerét szétszedték, másnap a háztetőről kellett leszedni. Vagy a pajtakaput, bakszekeret, taligát helyezték fel az akkor még számos zsuptetős ház, vagy fészer tetejére. Ezzel károkat is okoztak. Ugyanezt tették a fészerből, pelyvakutyókból elhordott búzapelyvával, amit szétszórtak. Ajtókat, ablakokat tömtek tele szalmával. A gyermekcsoportok házalását koldulásnak tekintették. Ilyen és hasonló esetekről hallottam gyermekkoromban. (Az erdőből kivágott májusfák utáni nyomozásra magam is emlékszem.) A Balázs-járás hagyománya a szomszédos Veszprém megyében tovább élt mint Kemenesalján. Ott még a harmincas években is volt Balázs-járás, söt nemcsak a saját községükben, hanem 15-20 km távolságra is elmentek. így, Nagylásonyból jöttek Kemenespálfára. Az egyik vitéz bakancsának leszakadt a talpa, apám csinálta meg, innen tudom. A „párfodő" szó vidékünkön elterjedt volt. Nevezték szénaruhának, nálunk (Kemenespálfa) gazhordó ruhának. Másfél, két négyzetméternyi kenderből font és készített vászon anyag. Eleséget hordtak bemie az állatoknak a pajtából, a közeli földekről, kertek aljából. Megrakva, a négy sarkát összefogva háton cipelték. 68