Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

1. szám - VITA - Benczik Gyula: „A tények makacs dolgok..."

, A TÉNYEK MAKACS DOLGOK.." Ha valaki végre megjelenteti sokévi munkájának eredményét, mondjuk egy útikönyvet és mindjárt elmarasztaló bírálatban részesítik, kritikusa a pontatlanságait kipellengérezi, alapkoncepcióját ízekre szedi stb., joggal gyanakodhatnánk a bíráló részéről rosszindulatra. Egészen más a helyzet akkor, ha a szóban forgó kiadvány 1973 óta magas példányszámban többszöri kiadást megért útikalauz, s mint ilyen, osztozott a letűnt korszak hasonló termékeinek fó vonásában: ebből a fajtából is csak egy volt, s mint tudjuk, nem a kiválóság okán. A szerző éppen ennek a „védettségnek", a kritikától való mentességnek volt éveken, évtizedeken át a haszonélvezője és lett mára az áldozata. Egyszerre volt szerzője és szereplője tulajdon színdarabjának: saját összeállítású zsebkönyve alapján kalauzolta a turistákat az Őrségben. Most pedig - hogy a hasonlatnál maradjunk - e „szerzői" darabnak a kizárólagos kritikusa is ő altar lenni: úgy érzi, a nézőtéren elhangzó első beszólásra le kell rohamúa a színpadról. Huszonhárom év eltelte éppen elég idő ahhoz, hogy elkerülhetetlenné váljon bármilyen turisztikai kiadvány alapos felülvizsgálata, még altkor is, ha „eszi, nem eszi, nem kap mást" bevált gyakorlata jegyében minden turista a Pityer szeren ezt vásárolta. A kiadó másképpen döntött: az „új" Őrség-kiadványnak már lektorra sem volt szüksége, a könyv fényképésze lépett elő Őrség-szakértővé. Szokatlan eljárás ez egy olyan kistájról szóló útikönyv esetében, ahol történeti-néprajzi és ettől távoleső botanikai értékeket együtt kell bemutatni, és mindeközben a szerzőtől képzettsége folytán csalt a nyugodtan kihagyható földtani fejezet kidolgozottsága várható (igaz, a MOL-bányatelekké alakított Őrségben a kirándulóknak - ha lesznek még - ez jól jöhet). Kelletlenül ugyan, de ismétlésekbe kell bocsátkoznom egy olyan alapvető ténykérdésben, amely körül Csiszár Karoly a zűrzavart a végletekig fokozta: A történeti Őrséghez tartozó falvak fél évezreden át ugyanazok voltak, az Őrség határai ugyanott húzódtak 1463-ban, mint a jobbágyfelszabadításkor (Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. II. köt. Bp. 1894. 816-817. p.; Stahl Ferenc: Az Őrség jogállása. = Vasi Szemle, 1974. 2. sz. 218. p.; Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén. II. köt. Szerit, és a bev. tan. írta Maltsay Ferenc. Bp. 1990. 885. p.; A Balassa család levéltára. Szcrk. Borsa Iván. Bp. 1990. 124-126. p. [ebben olvasható a lépésről lépésre haladó határjárás 1463ból].). Nemesnépi Zaltál György Eörséghnek leírása... című 1818-ban írt műve hasoiunás kiadásában (Szombathely, 1985. 3-4. p.) szintén olvas86