Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

1. szám - VITA - Benczik Gyula: „A tények makacs dolgok..."

hatjuk a 18 községet, ami természetesen egyezik a fönt felsorolt művekben és az általam a VHHK-ban felsoroltaldcal. Igazi meglepetést tartogat ennek címlapverzója: a kötetet „szakmailag véleményezte és lektorálta: dr. Csiszár Károly". Nem csodálkoznék, ha Nemesnépi Zakál forogna a sírjában. De akkor mi van a szerző változatával? Az 1690-es „összeírás", amit persze eredetiben sosem látott, mindössze a levéltárban található céduláról másolta le annak rövid kivonatát, valójában Batthyány Zsigmond és Batthyány Ferenc osztálylevele. A grófi ág két részre osztotta az Őrséget, a két osztályos fél azonban nem kapott minden faluban részt, magyarul nem mindent feleztek. Ezért Ferencnek pl. csak 13 őrségi faluban volt birtoka, ebből telt ki a fél rész. Cs. K. lejegyezte ez utóbbiakat, majd kiegészítette a saját maga által kigondoltakkal: Viszákkal (csakhogy Viszák elpusztult a török elleni felszabadító hadjáratokban, és lakatlan volt 1710-ig, így nem sorolták-sorolhatták föl, végül mindig is Sigray-birtok volt), Orimagyarósddal (ilyen névvel ezt a falut először csak 1907-ben illették, a községnevek törzskönyvezésekor, előtte mindig Magyarósd-Mogyorósd változatok éltek, az emlegetett összeírás időpontjában nem az őrségi uradalom része, mint máskor sem, hanem a Hollósy család birtoka). De még mindig hibádzott a 18-ból, ezért zárójelben megjegyezte: „más írások itt említik még Farkasfát és Kondorfát is". Kell-e mondani, hogy ez a két falu mindig a szentgotthárdi apátság birtoka volt, amióta csak adat van róluk? Ennyit a szerző forráskezeléséről, A fenti torzításban kimutatható a szándékosság is, hiszen a könyvében leírt adatokat a szerző sosem látta, s ez már nem hiba, hanem a megtévesztés „minősített" esetének tekinthető. Mellesleg: egy Őrség-könyvben mindjárt a kiindulási pontnál, az Őrség meghatározásánál történik mindez. Nézzük meg kicsit alaposabban az első 50 oldalt: - (1. p.) Az "Alsó-Őrség" tájnév történetietlen, nyelvészeti szempontból kerülendő (Juhász Dezső: A magyar tájnévadás. Bp. 1988. 75., 94. p. (Nyelvtudományi Értekezések; 126.)). - (5. p.) A -ság, -ség képző értelmezése elavult (Juliász: Lm. 30-31. p.). - (12. p.) A Kerkán üzemelő vízimalmok és darálók száma téves. - (Uo.) A Lúgos patak rákjainak újbóli megjelenésére egyelőre a szerző két szeme a tanú, hasonló tanúlíra útikönyvekben nem szoktak hivatkozni. - (14. p.) A lucfenyő nem őshonos Ispánk környékén (OTK alapító határozat). - (Uo.) A siketfajd utolsó regisztrált előfordulása 1961-ben volt (további részletes információk az illetékes természetvédelmi őrnél), a nyírfajdról ne is beszéljünk. 87