Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

4. szám - ADATTÁR - Komjáthy Kálmán: Disznóölések Körmenden

tani a tűzrendészet! szabályokat, komoly hozzáértést, szakértelmet kívánt. A benzinlámpával történt perzselés után a szokásos vakarás, vizes lemosás következett, majd kötelekkel felhúztuk a gerendához és itt már a rendfán történő bontási folyamatok következtek. FORRÁZÁS A városok, nagyobb községek területén a pörzsölés ritkább volt a tűzveszély és sok esetben a szalmahiány miatt. A hentesek és mészárosok vágóhídjahi a gyors és higiénikus munkavégzés céljából forrázták, illetve mellesztették a disznót. A munkához nagy katlanban vizet tettek fel forralni. A leölt állatot a mellesztő tekenő (teknyő) oldalához húzták, majd erős láncokat húztak át a disznó alatt és ezek segítségével belebillentették a teknőbe. A fejétől kezdve egyenletesen végig öntötték a forrásba lévő vízzel és az aláhelyezett láncokkal azonnal forgatni kezdték. A forgatásra azért volt szükség, hogy mindenütt egyenletesen érje a forróvíz. A forróvízzel való végigöntést többször kellett megismételni, hogy a szőr a szőrtüszővel teljesen kiváljon és minden részlet egyformán tiszta legyen. A legnagyobb gondot itt a körmök, a fül és a pofa tisztítása okozta. A tisztítás után a disznót a láncok segítségével a teknő végébe húzták, majd a hátsóláb inainál fogva a rendfára húzták. A felhúzás után újabb lemosás következett és csak aztán kezdtek hozzá a felbontáshoz. Egyes helyeken rendfa hiányából vagy megszokásból boutószéken végezték a felbontást. A felpucolás figyelmes gondos munkát kívánt, ezért többször átvizsgáltak egyes részeket, majd deszkára, vagy a hidas ajtójára fordítottálc és itt folyt tovább a vakarás. A gyerekeknek ez nagy ünnepnek számított, ezért aztán legtöbbször még az iskolát is elmulasztották, hogy mindent jól látliassaiiak, megjegyezhessenek. A tisztogatásnál a gyerekeknek is hasznát vették, ők öntötték a langyos vizet a felnőttek keze alá. BONTÁS Amint a tisztítás nagy része megvolt, jött a rendfára húzás, ide aztán kellettek jó mai-kos emberek, főleg hajó nagy volt a hízó. A hízó hátsó lábain kibontották a flaxnit (inat), ezeket a rendfatartó kampóiba akasztották, majd jó erősen széthúzva kezdték felemelni a rendfát. Mikor függőleges helyzetben volt a disznó és még alatta volt a teknő, vagy a deszka, a böllér még egyszer áttisztította, leöblítette, majd a farka tövétől kiindulva, kezdte a hasát felhasítani. Figyelmes, óvatos munkát igényelt, nehogy az éles kés a belet vagy a hólyagot megsértse és a bélsár az értékes húsba kárt tegyen. Ekkor már ott álltak a böllér segítői és tartották a belesteknőt a belsőségeknek. A hólyagot kézbe vették a gyerekek és 76