Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

4. szám - ADATTÁR - Kercsmár Rózsa: Megmaradni magyarnak

A nehéz gazdasági helyzet és a békétlenkedés terhe nehezedik ránk, amivel csak együttesen tudunk megbirkózni. Az itt élö magyar kisebbségnek összefogva, egymást támogatva kell a jogaiért kiállnia. Bízimk benne, hogy itt Szlovéniában, illetve szűkebb hazánkban, a Muravidéken a jövőben is tiszteletben tartják a kisebbség törekvéseit e bölcs szavalt szellemében: A szabadság is olyan, műit a szeretet. Minél többet adsz, annál több jut neked is belőle. Amióta hallottam, nem tudok megszabadulni a következő mondattól: Ügy cselekedjünk, hogy megmaradjunk. Sütő András romániai magyar író mondta ezt egy interjúban. Bizony nem kis feladat, mégis ezek a szavak adjanak erőt, akaratot ahhoz, hogy ne csali a nagymamák gügyögjenek unokáiknak az anyanyelvükön, hanem a magyar anya bölcsődala is magyar legyen. Az sem igaz, hogy a vegyes házasságban születendő gyermeknek, ha csalt az édesapja magyar, vagy ha olyan környezetbe kerül a család, ahol a többségi nemzet él, nem is kell megtanulnia ezt a nyelvet. Ébredjen fel és lobogjon berniünk a magyarságtudat, és már a legzsengébb korban mesékkel, mondókákkal tanítsuk meg gyermekünkkel azt a nyelvet, amelyre berniünket édesanyánk tanított. Folytatódjon ez az óvodában, majd az iskolában. Hogyan lehet nem megtanítani gyermekünket ilyen környezetben anyanyelvünkre, ahol minden lehetőség megadatott, amikor a más kontinensekre, távoli országokba elitöltözöttek erről nem feledkeznek meg, pedig őket erre seiüti sem biztatja. Ugye, emlékeznek Petőfi Sándor: Patő Pál úr című versére. Nem mondhatjuk: Ejh, ráérüiüt arra még! Mert, bizony, kevés az időnk. Ha nem igyekszünk, végképp elfogyunk. És ezt nem engedhetjük meg. Bárdok dalaiként szolgáljon a falusi, a városi és iskolai könyvtárakban lévő sok szép magyar könyv, valamint a murántúli magyar írók és költők számos alkotása. Legyüiik büszkéit rájuk, de úgy, hogy verseiltet tanulják az óvodában, az iskolában, de még a miiidemiapjaiiiliban is. Tiszteljük a vidékünkről származó valamennyi alkotót, a művelődési egyesületek törekvéseit, hiszen ők mind-mind a liírnevünltet viszik el a szomszédos országokba. Magyarország a létünk fő gyökere, reméljük, a jövőben még erőteljesebben juttatja el a mellékgyökerekhez a szellemi, az erkölcsi, és egyéb éltető erőt, hiszen erre mindennél nagyobb szükségünk van nekünk, az erdélyi, a kárpátaljai, a szlovákiai és a hazától elszakadt minden magyarnak. Az egyetemes magyarságért kell kiállnia az anyaországnak a kisebbségben élő minden magyar emberrel karöltve, hogy legyőzhessük a nemzeti kisebbséggel szemben táplált gyűlöletet. Ugy cselekedjünk, hogy megmaradjunk, altkor idézhetjük Arany Jánost: Áldott az a bölcső, amely magyarnak ringatott. 1994. március 12-én Szenti ás zlón elhangzott beszédemből: 1848-ban a márciusi szél, a szabadság szele suhant végig Európán. Petőfi, Vasvári, Jókai, Irinyi képe villan fel előttünk. Szabadságot, reformokat követel48