Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

4. szám - ADATTÁR - Kercsmár Rózsa: Megmaradni magyarnak

tek. Ekkor született meg Petőfinek a birtokosokat válaszút elé állító verse: A dicsőséges nagyúrnak is. Március 15-én a fiatalság a cselekvés útjára lépett. Zsebükben a 12 ponttal, mellültön a háromszínű kolíárdával léptek a Pilvax kávéházba az éjjeli megbeszélés résztvevői: Petőfi, Vasvári, Jókai és Bulyovszky. Felcsendült Petőfi Sándor: Nemzeti dal című költeménye. Nekünk, a határon kívül rekedt magyaroknak különösen jelentős március 15-e, a nagy magyar forradalom napja. Ebből táplálkoztunk, ezen nevelkedtünk évek hosszú során. Magyarországon sokáig nem emlékezhettek meg e dicső napról. Mi itt a februári szlovén kultúrümiep mintájára, amikor a jeles szlovén költőre, France Preáerenre emlékezünk, március 15-én magyar kultúrümiepet tartottunk, Petőfi Sándor, magyar forradahni költőt dicsőítve. Az iskolások, az ifjúság, Petőfi verseivel szívta magába a magyarságtudatot. Most március 15-e nemzeti ünnep. Az országhatáron belül és kívül közösen átérezzük e méltóságteljes nap jelentőségét, és úgy érzem, erőt ad az ellenünk szegülő bántalmak leküzdéséhez. Itt e szép szabad Szlovéniában is, ahol a nemzetiségi jogok példaértékűek egész Európa előtt, szükségünk van erre még nekünk is. Itt a közvetlen környezetünkben, mintha elszabadult volna a rossz szellem. Ellenünk írogatnak petíciókat, pedig csupán az Alkotmányban leszögezett jogainkat figyelembe véve szeretnénk élni. Sajnos az egyszerű ember könnyen félrevezethető, főleg ha az újságokon keresztül is folynak az uszítások. Ezért kell most valóban egységesnek, erősnek lennünk, hogy meggyőzzük az embereket: a magyar nemzetiség nem mást, csupán a békés együttélést akarja. Létezésünkkel, kultúráiikkal nem veszélyeztetjük, inkább gazdagítjuk közös hazánkat. A két kultúrát műiéi magasabb szűiten műveljük, szellemben annál gazdagabbá válunk műidamiyian. Most, amikor azt mondjuk, hogy Európa-szerte csupán szűiilx>likussá kell tenni a határolóit, miért nem helyénvaló megtanulni szomszédaink nyelvét? Illyés Gyula szavaival élve: Úgy védjük jogaüikat, hogy közben ne sértsük mások jogát. Ezt valóban szem előtt kell tartanunk. De miért bűn, ha azt kérjük, hogy a magyar ember az orvosának magyarul panaszolhassa el a baját. A nagy jogaűik mellett még műidig ott tartunk, hogy csak a halottunk fejfájára kerül fel magyarul a neve. A legtöbb személyi igazolványban még műidig Janezek, Stefanok vagyunk. Azt hiszem és remélem, hogy az ilyen üimepélyek bátorítanak bennünket, erőt adnak az önbecsüléshez. Tegnap este a lendvai ünnepélyen nívódíjakat osztottunk képzőművészeknek, művelődési csoportoknak. Büszkék lehetünk arra, hogy kis létszámmik ellenére jeles képzőművészeűik, íróüik, művelődési egyesületeüik vannak, akik és amelyek nemcsak itthon, hanem a szomszédos országokban is gazdagítják jóhűüiiket. Remélem, hogy Szentlászlón, Pártosfalván és a többi környező falu49