Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

3. szám - ADATTÁR - Tilcsik György: Források és adatok a Batthyány Lajos és édesanyja közötti vita lezárulásához

uradalom még előző évre, tehát az 1830-as esztendőre járó kintlévőségei - így különféle szolgáltatások, hátralékok, jövedelmek, stb. - az anyát illetik, amelyek mielőbbi behajtására Batthyány Lajos kötelezettséget vállalt. Emellett egyetértettek abban is hogy a Batthyány Sándor után maradt és Skerletz Borbála birtokában volt javakat érintő terhek és esetleges kamatok 1831. január 1. előtt esedékes részét Batthyány Józsefhé, az 1831. január 1. után esedékessé válókat pedig fia tartozik fizetni. Egy rövid passzus erejéig intézkedett a megállapodás a családi levéltárról is. Ebben Skerletz Borbála vállalta, hogy a levéltárat, valamint minden, a kezén lévő olyan iratot, amely fia birtokait és jogait bármely módon érintik, az uradalom átadásakor Batthyány Lajos megkapja. A Batthyány Lajos és édesanyja között Bécsben 1831. január 18-án létrejött, majd január 25-én némileg kiegészített, pontosított megállapodás - nyilvánvalóan annak okán, hogy a közöttük 1828-ban kezdődött jogvita lényegében Vas megye közgyűlése előtt ill. a megyei hatóság közreműködésével zajlott, és ott egy, az üggyel kapcsolatos összes iratot ill. azok másolatait magában foglaló testes iratcsomó keletkezett - természetesen eljutott a megyébe is. Feltűnő azonban, hogy a szerződést nem csatolták az említett aktaesomóhoz, hanem azt, pontosabban annale másolatát - miután az egyezséget Vas megye 1831. április 18-ára összehívott közgyűlésén mtabulálták - a betáblázási iratok között helyezték el.

11 A szerződés utóéletéhez tartozik, hogy már ugyanezen a közgyűlésen Skerletz Borbála nevében Szita János főszolgabíró ellentmondást terjesztett elő, amelyben azt kifogásolta, hogy Batthyány Lajos - a megállapodásban rögzítetteket figyelmen ldvül hagyva és azokkal ellentétben - az átvett uradalmakban nyírandó és már eladott gyapjút - kihasználva az emelkedő árat - másoknak és magasabb összegért akarja eladni, ezzel anyját és saját magát is kényes helyzetbe hozva. A közgyűlés felszólította Batthyány Lajost, hogy az anyja által már eladott gyapjút ismételten ne adja el, de egyben műiden személyt is eltiltott a már másnak eladott gyapjú megvásárlásától, Skerletz Borbála emellett azt is bejelentette, hogy több olyan hitelező is jelentkezett kamatért a szalónaki uradalomban, akiknek a kifizetés 1831. január 1-je után volt esedékes. A közgyűlés - megállapodás tartalmának megfelelő - döntése szerint minden olyan hitelező, aid a kölcsönzött tőke után járó kamatokat korábban a szalónaki főpénztárból kapta, azt a jövőben Batthyány Lajos ikervári uradalmának főpénztárában veheti át.

12 Batthyány Lajos fontosnak és feltehetőleg erkölcsi kötelességének is tartotta, hogy nagykorúvá válása és az ikervári, a dobrai és a tótmaráci uradalmak átvétele után a nővérének, Amáliának járó örökrészt mielőbb 52