Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

3. szám - ADATTÁR - Tilcsik György: Források és adatok a Batthyány Lajos és édesanyja közötti vita lezárulásához

kifizesse, amelyre egyébként az anyjával megkötött egyezség 5. pontjában kötelezettséget is vállalt. Az öccsénél másfél évvel idősebb, azaz ekkor nem egészen 26 éves Batthyány Amália 1831-ben már második házasságában élt, és férje Westerholt Károly volt. A két testvér a nővérnek járó örökrész kifizetéséről 1831. május 10én, Bécsben kötött szerződést, mely német nyelvű megállapodás - miként fentebb már említettük - ez idáig ismeretlen volt a történeti kutatás előtt A Batthyány Sándor 1811. április 7-én kelt végrendeletében leánya, Amália részére 100.000 váltóforintnyi örökrész kifizetéséről rendelkezett, mely összeg I. Ferenc 1811. február 20-án kiadott, ún. devalvációs pátense értelmében 40.000 pengőforinttal volt egyenlő. A Batthyány-testvérek közötti szerződésben Batthyány Lajos az apai végrendeletben szerepeltetett összeg dupláját, azaz 80.000 pengőforintot ajánlott fel nővérének, annak ellenére, hogy Amália megelégedett volna az eredetileg neld szánt összeggel, annál is inltább, mivel előtte is ismert volt az uradalmak lepusztult állapotára, ráadásul - és ezt a szerződés is tartalmazza Batthyány Lajos az uradalmak átvétele után újabb nagyösszegű kölcsön felvételére kényszerült.

13 A megállapodás szerint azonban Batthyány Lajos nem az általa megajánlott Összeg készpénzben történő kifizetését vállalta, hanem azt, hogy nővérének vagy örököseinek a 80.000 pengőforint évi 6 %-os kamatát, azaz 4.800 pengőforintot - minden év január 1-éii és július 1-én két részletben - lefizeti. A szerződés szerint a tőke, pontosabban a tőke felének kifizetése pedig csak akkor válik esedékessé, ha Batthyány Amália földtulajdont kívánna vásárolni. A megállapodás rögzítette azt is, hogy - nyilván Batthyány nehéz anyagi helyzete miatt - ez legkorábban a szerződés keltét követő 5 esztendő múlva, azaz 1836. május 10. után történhet mégpedig úgy, hogy Batthyány Lajos két részletben, évente 20.000-20.000 pengőforintot fizet nővérének. Ez esetben azonban a tőke másik fele, azaz a 80.000 és az így visszafizetett 40.000 pengőforint különbsége, nem járt Amáliának. Batthyány Lajos a megállapodásban rögzített pénz kifizetésének biztosítékául jelzálogot jegyeztetett be dobrai uradalmára, ill. az ahhoz tartozó hét falura, és az uradalom részét képező minden ingó- és ingatlan vagyonra. Mindezekért cserébe Batthyány Amália nem csak, hogy lemondott minden, őt az apja után bármilyen címen megillető ingó- vagy ingatlan örökségről és jogról, hanem a szerződésben köszönetet mondott öccsének, hogy nehéz anyagi körülményei mellett is, lehetőségeihez képest gálánsán gondoskodik róla. 53