Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

3. szám - ADATTÁR - Tilcsik György: Források és adatok a Batthyány Lajos és édesanyja közötti vita lezárulásához

A betegeskedő Batthyány József 1811. április 7-én Ikerváron kelt végrendeletével egyrészt minden ősi és szerzett vagyonát alig négyesztendős fiára azzal a kikötéssel hagyta, hogy a vagyont a gyermek nagykorúságáig Vas megye alispánja vagy árvaválasztmánya kezelje, másrészt úgy rendelkezett a hagyaték jövedelméből Lajos életkorával párhuzamosan növekvő összegű, évjáradékot, leánya kiházasításához 100.000 váltóforintot, Skerletz Borbála pedig évi 12.000 váltóforint tartásdíjat kapjon. Batthyány József végakaratában azt is meghagyta, hogy kizárólagos tulajdonában lévő Vas megyei uradalmait - azaz az ikervárit, a dobrait és a tótmarácit - szeniorátussá alakítsák át. Testamentumában az örökhagyó a végrendelet végrehajtójának Szabó Ignácot, Vas megye első alispánját jelölte ki, és felszólította feleségét, hogy végakaratát tartsa tiszteletbeli. Ez utóbbi kikötés korántsem volt véletlen. Skerletz Borbála ugyanis már férje életében is lépéseket tett a végrendelet tartalmának negligálására, majd - miután Batthyány József Sándor 35 éves korában 1812. július 13-án Ikerváron meghalt - kihasználva Szabó Ignác alispán és a megyei tisztviselők erélytelenségét, az uradalom jogtanácsosa, Hetler József segítségével, viszonylag rövid idő alatt megszerezte a végakarat tárgyát képező vagyon feletti rendelkezési jogot. A nagyvilági és pazarló életmódot folytató özvegy, fiát 1815-ben egy bécsi nevelőintézetbe adta. Ezt követően Batthyány Lajos 1826-ig - leszámítva az 1819 és 1821 közötti, Ikerváron töltött időszakot - a császárvárosban végezte also-, közép- és felsőfokú tanulmányait. A gyermek nyolc éves korától gyakorlatilag egymással alig-alig érintkező anya és fia közötti, amúgy formális viszony Batthyány Lajos ifjúvá válásától hűvös, majd mind feszültebbé lett. A heves és lobbanékony, többször adósságokba keveredő, helyét nemigen találó, fiatal gróf és édesanyja kapcsolatát jól jellemzi, hogy a már 20. életévében járó Batthyány az apai végrendeletben előírt 10.000 váltóforint, vagyis 4.000 pengőforint helyett csupán 3.000 váltó-, azaz 1.200 pengőforintnyi évjáradékot kapott a birtokok jövedelméből pedig fényűzően élő anyjától. Az 1826 tavaszán édesanyjával Ül. tanárával is konfliktusba kerülő Batthyány elhatározta, hogy katonai pályára lép. Anyja - fia többszöri kérésére - végül beleegyezését adta, és a fiatal gróf 1826. augusztus 5én kadétként megkezdte katonai szolgálatát a Páduában állomásozó 32. Esterházy gyalogezredben. Batthyány Lajos katonai szolgálata mellett sem hagyott fel tanulmányai folytatásával, és 1826 végén eredményes vizsgát tett Zágrábban a királyi jogakadémián. Kérésére, 1827. április 19-én áthelyezték a Vicenzában és környékén szolgáló 9. Frimont huszárezredhez, ahol másnap megkapta alhadnagyi kinevezését. A Trevi48