Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

2. szám - Melega Miklós: A századfordulós Szombathely infrastruktúrájáról

laktanya vezetékétol eltekintve - nem feleltek meg a kor igényeinek. Összefüggő, az egész városra kiterjedő hálózatot kellett kiépíteni. A ré­gi, elavult csatornák terméskőből, égetett téglából készültek, habarccsal voltak összetapasztva. Éhen polgármesterségének idejére állapotuk na­gyon leromlott. Az elöregedett csatornák falán keresztülszivárgó szenny­vizek fertőzték a talajt. Állandó karbantartás és öblítés híján a szennye­ződések felhalmozódtak bennük. A gondokat a csatornaaknákból kiára­dó „dögleletes bűz" is jelezte.' Még rosszabb volt a helyzet a város azon részein, ahol nem volt csatorna. Itt a házak udvarán ásott emésztőgöd­rökbe vezették a szennyvizeket, melyek a talajba jutva akadálytalanul fertőzték a kutakat. A szigorú tiltás ellenére még arra is volt példa, hogy a házaidban keletkezett nemkívánatos anyagokat az utcára enged­ték ki. A Perinti- és Szentmárton utcákban a szennyvizeket kivezettek a szekérútra, mely így - egy szemtanú beszámolója szerint - „... zöldeskék szmt játszó, különböző illatot árasztó szegélylyel ..." rendelkezett. 5 Ezek a kellemetlenségek a környezetükre és egészségükre egyre jobban figyelő polgárok számára kezdtek elviselhetetlenné válni. Éhen Gyula az általános csatornázás megvalósításával kezdte városé­pítő munkáját. A város egész területére kiterjedő hálózat tervei 1897. augusztus l-jén készültek el. A polgármester emiek alapján egy Emlék­iratot szerkesztett, melyben megindokolta a csatornázás szükségessé­gét, s felvázolta az anyagi fedezet előteremtésére vonatkozó elképzelése­ket. A tervezettel sikerült megnyernie a képviselők támogatását, s a köz­gyűlés szeptember 23-án elrendelte 19 belvárosi utca és a Horváth Bol­dizsár tér csatornáinak 1898 folyamán való kiépítését. A munkálatok elkészítésére országos pályáztatás útján keresték meg a legjobb szakembereket. A csatornázási munkák kivitelezésével 1898. április l-jén a nagy szakmai hírnévnek örvendő Wünsch Róbert buda­pesti vállalkozót bízták meg. Az általános csatornázás munkálatai 1898. április 18-án indultak meg. A munkák során a régi elavult csatornákat megszűntették ül. elbontották. A hálózatba beolvasztották a gyalogsá­gi laktanya 1897-ben, * és a lovassági laktanya 1889-ben készült korsze­rű csatornáját. Az új betonvezeték építése gyors ütemben haladt, az év végére a város általános csatornázása lényegében elkészült és meg is kezdte működését. A város a kész csatornahálózatot 1901 elején vette át a vállalkozótól, a közcsatoniákat a város tisztíttatta és tartotta fenn. 1 Az elkészült hálózatra a háztulajdonosoknak három év leforgása alatt kellett rácsatlakozniuk. A pöcegödröket be kellett temetni, a csatornába vezető új árnyékszéket pedig vízöblítéssel kellett ellátm, vagyis kötele­zővé tették a WC-k használatát. A város forgalmas részem - Piactér, 34

Next

/
Oldalképek
Tartalom