Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

2. szám - Melega Miklós: A századfordulós Szombathely infrastruktúrájáról

fogadók, kávéhazak közelében - nyilvános WC-ket is felállítottak. Tilos volt bármiféle szemetet a csatornába önteni. Hogy a lakosság ne is kényszerüljön erre, s a város területén ne halmozódjon tovább a szemét, 1900ban Éhen indítványára megszervezték a rendszeres szemétkihordást. A századfordulóra lényegében a város összes fontos utcájában kiépült a közcsatorna. Házicsatornákkal 1902 végéig a szombathelyi épületek felét bekötötték a hálózatra. Az 1900-ig kiépült hálózat összköltsége 451.876 koronát tett ki. A 22,421 km hosszú csatornahálózatot 1909-ig csak 2,3 km-rel kellett Mbővíteni. A csatornák - apró fennakadásoktól eltekintve - csak rendszeres tisztogatásra és öblítésre szorultak, kifogástalanul működtek. A VÍZVEZETÉK A hálózat kiépítésével egyidóben Éhen Gyula kezdeményezésére a vízvezeték ügye is elmdult a megvalósulás felé vezető úton. A polgármester jól látta, hogy a vízvezeték, - melyet a csatornázás „ikertestvérének" nevezett - komplex hatású intézmény. Nemcsak ivóvizet szolgáltató szerepe volt fontos. A tisztaságra, kényelemre egyre fogékonyabb polgárság mosási, fürdési lehetőségét, utcalocsolást, a csatornahálózat öblítését, az ipari üzemek ellátását, a tartósításhoz szükséges tiszta jég előállítását, a tűzoltóság sokkal hatékonyabb működését is biztosíthatta. Szombathely városa vízvezeték dolgában - a csatorna-ellátottsághoz viszonyítva — még kedvezőtlenebb alaphelyzetből indiait. A városnak vízvezetéke legutoljára a rómaiak idejében volt, akik a Kőszegi hegység lábánál falcadó források friss vizét szállították Savariába. Az 1890es évek szombathelyi polgárai „rosszabb elbánásban" részesültek, mint ókori társaik. A város ivóvizét rossz vizű fúrt kutak szolgáltatták. A Vármegyeházának volt ugyan vízvezetéke, de az is csak egy olyan kútból kapta a vizet, mely „... az inficziált talaj miatt használhatatlamiá vált."" A város lakosságának gyarapodása miatt egyre több tiszta ivóvízre volt szükség, ugyanakkor a növekedés miatt a városi kutak egyre jobban szennyeződtek, elősegítve ezzel a fertőző betegségek terjedését. A csatomázás megszűntethette a szennyeződés forrását, utánpótlását, de tiszta kútvízre nem lehetett egyhamar számítani. Jó minőségű ivóvizet csak városon kívül eső területről lehetett biztosítani. A vízvezeték tervei 1898 márciusára készültek el. A polgármester ennek ismeretében egy memorandumot állított össze, melyet a márciusi közgyűlés elé terjesztett. Bevezetőjében felvázolta a városban uralkodó egészségtelen viszonyokat, s kijelentette, hogy ennek a helyzetnek a felszámolása, s a tiszta ivóvíz biztosítása „... legszebb és egyúttal legemi35