Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)
2. szám - Szabó Gábor: Demográfiai változások és urbanizációs folyamatok a dualizmus kori Szombathelyen
ig is megtartotta, noha a rendszerváltozás után a korábbi pártközpontban a Tanárképző Főiskola kapott otthont. A kiegyezés utáni urbanizációs „robbanás" a nagyszabású városépítkezés időszakának nevezhető. A kortörténeti munkák új városalapításról beszélnek, aminek eredményeként Szombathely a „nyugat királynöjé"vé vált - némi lokálpatrióta „szerénységgel". 21 Ekkor épült ki a régi piactér helyén a modern városközpont 1-3 emeletes bérházakkal és éttermekkel, középületekkel és földszinti üzletsorral, valamint a térből kiemelkedő hatalmas pénzügyi palotával - ez a Szombathelyi Altalános Takarékpénztár - amely az új idők szimbólumává vált! 83 A város a 10-es években a dunántúli bankélet egyik legjelentősebb központja lett! 23 A modernizálódó polgárvárost reprezentáló nagyvárosias épületsorok a Horváth Boldizsár tértől a Király- és Széli Kálmán utcákon át a vasútállomásig húzódtak. Ezen az útvonalon láthatók ma is a város századfordulós hangulatát idéző eklektikus épületei: az egykori vasúti üzletvezetőségi palota, az úri és a polgári kaszinó, banképületek, bérházak, főúri palotáit. A városközpont tehát egy kettős térrendszer köré épült, amely egyúttal történeti és funkcionális elkülönülést is jelentett. A tradicionális közhatalmi központ, az egykori Széchenyi-tér, a közigazgatási-egyházi- és bíráskodási funkciók székhelye volt, míg a Horváth Boldizsár-tér a kereskedelmi- és pénzügyi élet modern központjává vált. Ez a két tér szimbolizálja - épületegyüttesében is - azt a történelmi funkcióváltást, amely a '67 utáni robbanásszerű fejlődés hatására következett be. A századfordulón Szombathely jelentősége már nem csupán püspöki-egyházmegyei és vármegyei-közigazgatási" központi szerepkörként határozható meg, hanem közlekedési-, ipari-, kereskedelmi- és pénzügyi szempontból is vonatkozási pontja lett egy tágabb, Közép- és Déhiyugat-Ehuiántúlt magában foglaló regionale. Ez az urbanizációs funkcióváltás és szerepkör bővülés a diiiainikus gazdasági- és társadalmi modernizáció következménye volt, amely a városszerkezetben és az új épületegyüttesek által Idrajzolt városkarakterben is kifejezésre jutott. A városszerkezet sajátos alakulása az említett kettős térszerkezet mellett, hogy a „city"-körül koncentrilcusan ill. a város kelet-nyugati hossztengelye mentén alakult ki az városiasodás „fősodra". A központot emeletes középületek, magán- és bérházak ölelték körül, míg nyugati irányba a falusias külső városrészeket áttörve új, impozáns villanegyed épült a századelőn, amely a magas státuszú városi népesség (szabadfoglalkozású értelmiségiek, magán- és közhivatalnoki elit, háztulajdonosok és kereskedők) kiáramlását jelezték az egyre zsúfoltabbá váló belvárosból az ökológiailag jobb minőségű zöldövezetek felé. Az ipari forrada30
