Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)
2. szám - Csorba László: Látszat és valóság - Magyarország anno -
„Ma ... még ott álfuiik - fogalmazta meg mindezt Beksics Gusztáv, a korszak reprezentatív történésze, aki a Szilágyi Sándor szerkesztette tízkötetes A magyar nemzet története zárófejezetében megírhatta a millenniumi összefoglalót -, hogy nagy katasztrófák idején ellenséges idők széttörhetik nemzetegységühket, s megállíthatják kultúrai fejlődésünket. Elég egy ránk nézve kedvezőtlen európai válság, magának a Balkánfélszigetnek új hatalmi szférákba való merülése, s máris óriási szikla gurul utunkba. A magyar problémának pedig az a belső antagonizmusa, hogy nemzetünk nem maradhat kis nemzet, nem húzódhatik meg a szerénység félreeső zugában, aminthogy ezer év óta is mindig döntő szerep jutott neki a Kelet és Nyugat küzdelmeiben. Uralkodnia kell Szent István birodalmának egész területén, a Kárpátoktól egészen az Adriáig s keleti hatarhegységünk szorosáig. Mihelyt redukálnák világesemények az Alföldre és Dunántúlra, mint faj talán élhetne egy ideig az új létföltételek közt is, de mint nemzet megszűnnék létezni." Az igazi antagonizmus persze az volt, hogy nemhogy Magyarország, de az egész Osztrák-Magyar Monarchia nem rendelkezett azzal az erővel, ami ennek a regionális nagyhatalmi szerepnek az eljátszását lehetővé tehette volna. A császár és király diktálni szeretett volna a Balkánon, de helyette csupán arra a huzakodásos-osztozkodásos politikára volt képes, amely azután nyílegyenesen vezetett Szarajevóhoz. Az optimizmusra ugyanakkor kétségkívül komoly alapot adott, a millenniumot megelőző évtizedekben lezajló gazdasági-technikai fejlődés, imponáló gazdagsággal töltve meg az ezredévi kiállítás pavilonjait. A Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor és az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye című kötet (szerk. Matlekovits Sándor) húsz esztendő távlatában méltatta lelkesedve a magyar gyáripar megszületését, az európai szinten vezető malomipar mutatóit, a búza vetésterületének mintegy 30 %-os növekedését, termésmennyiségének háromszorosára emelkedését, a vasútvonalak hosszának megduplázódását stb. De a magyar ipar ünnepe volt májusban a máig millenáris földalattinak nevezett kéregvasűt - nemében a kontinens elseje - megnyitása, avagy októberben a Ferenc József- (ma Szabadság-) híd átadása a forgalomnak. És ugyanezt demonstrálta nemzetközi szinten a nagy Széchenyi István korszakos álmának, a Vaskapu-szoros szabályozásának megvalósítása is, a műszaki alkotáshoz azonban külsőségeiben, hangulatában már hozzátársítva a politikai illúziót. Szekfű Gyula a Magyar történet zárókötetében egyenesen úgy találta, miként egy középkori magyar király balkáni vazallusai körében, úgy nyitotta meg Ferenc József a szerb és a román uralkodóktól kísérve a zubogó áradatba vágott új hajózócsatornát... Összegezve a fejlődés ezernyi jelét, a modern gazdaságtörténetírás mindamellett nem törekszik valamilyen képzelt skálára beszorítva meg9
