Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

2. szám - Csorba László: Látszat és valóság - Magyarország anno -

határozni, hol állhatott Magyarország a korabeli világmezónyben. Jobb megoldásnak látszik annak világos elhatárolása, mely területeken produkált az ország a korabeli piacgazdaság élére jellemző mutatókat, és hol éltek tovább szívósan azok az archaikusabb formák, amelyeket a késófeudálls viszonyok maradványaként tart nyilván a historiográfia. Miként az európai periféria számos más országa, Magyarország is egyszerre mutatta a fejlett és az elmaradott ország szünptómáit attól függően, gazdaságának és társadalmának melyik szelete került a vizsgálat fóltuszába. Sommás ítélkezés helyett tehát óvatos mérlegelést javasol a szakkutatás, másképp e területeken is reménytelenül bogozódna össze a látszat és a valóság ... Látszat és valóság ellentmondásaira persze nem csupán a gazdaságból, hanem a millenniumi kor közéletének bármely pontjáról hozhatunk tucatnyi példát. Ott van mindjárt a haza háza. Bár a június 8-i ünnepi ülést a kupolacsarnokban tartották, valójában még további nyolc (!) évig kellett várni, amire a képviselők tényleg beköltözhettek a Steindl Imre tervezte neogótikus palotába. Még fájóbb a politikai erkölcsökben jelentkező durva ellentmondás. Apponyi Albert gróf 1895 legvégén „Treuga Dei"-t ajánlott a kormánynak az ünnep tiszteletére. Miként a középkori egyházi előírás - Isten békéje! - a hét bizonyos napjaira megtiltotta a feudális kényurak hátaimaskodásait, éppúgy hirdetett politikai fegyverszünetet az ellenzéki Nemzeti Párt vezetője a millenáris esztendőre. Bánffy Dezső miniszterelnök, az erőszakosságairól hírhedt „dobokai basa" élvezte is a látszatbéke előnyeit, de nem vont le belőle semmiféle morális konzekvenciát. Az 1896 őszi választásokon olyan kegyetlen terrorral igyekezett kipofozni az ellenzéket a törvényhozásból, hogy megkérdőjelezhetővé vált a kormánypárti többség legitimációja, miáltal egyenes út nyílt az obstrukcióhoz, a parlamenti élet krónikus századvégi válságához és lejáratódásához. De mindjárt ehhez járult egy még szomorúbb ellentmondás. Sajnos egyre kevesebben fájlalták annak az országgyűlésnek a kompromittálódását, amely a millennium esztendejében napokat volt képes elvitatkozgatni azon az emelkedett témán, hogy történt-e visszaélés az új fővárosi illemhelyek felállításával kapcsolatos vállalkozói pályázat elbírálásakor ... Látszat és valóság millenáris párharcának érzékeltetéséhez azonban hozzátartozik amiak rövid mustrája, a fentebb már említetteken kívül mi minden valódi gyarapodást regisztrált még ez az esztendő. Esetleges sorrendben íme néhány igazi szenzáció: megnyílik a budapesti Vígszínház; megindul a forgalom az újpesti vasúti összekötő hídon; a Vérmezőről az Országházba tartó díszmenetről leforgatják az első hazai filmfclvételt, a Somossy-inulatóban pedig megtartják az első mozielőadást; Hajós Alfréd két aranyérmet nyer az Athénben tartott első újkori Olimpiai 10