Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

1. szám - ADATTÁR - Benczik Gyula: Fentő és góré - Hódoltság kori védebni munkálatok emlékei a Felső-Rábavidék dűlőneveiben -

tette a helyi lakosság eljutását a folyó túlpartjára. Mindezek a török portyázóknak, de a szabadon kóborló katonáknak is szabad átjárást biztosítottak. A Rába-védovonal fenntartása majdnem egy évszázadon át Vas megye jobbágy és ldsnemes lakosságára állandó és rendkívül súlyos terheket rótt. Az a két munkafajta, amit a védővonal kiépítése és karbantartása megkívánt, a. fentozés és a górék építése volt. AFENTOZÉS A kelők védelmének legegyszerűbb módjának az ún. bevágást tekintették. A folyóparti fáit vízbe döntésével, egymásra halmozásával eltorlaszolták az átkelés útját. A torlaszok miatt a folyók vízszintje is megemelkedett, folyásuk szeszélyessé vált. Ezzel is a védekezés esélyeit javították. Kiegészítésképpen árkolást, folyószakasz átvágását, folyóelterelést is sűrűn alltalmaztak. A tulajdonképpeni fentozés ennél több munkát igényelt. Először azonban magyarázni tartozunk a mai magyar nyelvben nem használt ősi szavunkat, a „fentőt". A néprajzi leírásokban még elszórtan szereplő „fento" lecsonkolt karót, ágas fát jelent. A szó eredete a finnugor korba, a prehistorikus időkbe vezet az etimológiai szótár szerint. Fentőzéskor a Rába védői első lépésben a folyó ellenség felőli jobb oldalán a fákat kivágták és a vízbe döntögették. Az innenső oldalon először a folyómederbe (és a partba) karóitat vertek. „Csaknem mindenik kelőre karókat, vagy mondom, nyársakat ásatok" - jelentette Csány Bernát a Csákány környéki munkálatokról 1655-ben, Ezután a karókra halmozták a négy ökörrel, erős láncokkal („eöregh lancz") helyszínre vontatott ágas fagerendákat, nagyobb faágakat. Ezt a munkát hívták „fentővontatásnak". Francsics Gáspár 1644-ben írt memoriálisában intézkedett a Körmend melletti elrekesztésről. A Rábához és a Csömöc patakhoz a hegyháti jobbágyok szekereken karókat szállítottak, majd ezeket a vízbe kellett verniük. Az ágas fákat külön szekereken hordták, ezeket kellett a karókra felrakni. Az így kialakított akadály, amely jellegzetesen folyóvízhez alkalmazott ősi védekezési eszköz lehetett, lovasok és szekerek átkelését eredményesen meghiúsította. Funkciójában hasonlított a váraknál, erdőknél mindenütt megtalálható farönkökből kiképzett palánkfalhoz. A bevágás és a fentozés szokásos ideje a tavaszi árvizek levonulása után, május hónapban volt. Ilyenkor a vármegye népe - Szombathely városé is - a Rába melléki elrekesztési munkálatokra rendeltetett. 43