Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

1. szám - ADATTÁR - Simon Endre: Az iparoktatás története Szombathelyen

bi tankönyveknek. A tanárok, hogy némi eredményt érjenek el, kénytelenek voltak a legjobb idöldhasználás mellett is órán kívül foglalkozni a tanulókkal. A tananyagot megválogatták, a kevésbé szükségeseket elhagyták, vagy lerövidítették. A tanítók kapcsolata az oktatókkal jó volt. Sok esetben éppen ez a kapcsolat eredményezte az oktatói hivatást. Az az ember, aid ipariskolai oktatói állást vállalt, volt az összekötő az elmélet és gyakorlat között. Az iparélettel kapcsolatos dolgok rengeteg idót kívántak, de ezt nem minden esetben tudták teljesíteni, hiszen főhivatású tanítói nem voltaic az iskolának. Ennek ellenére a tanításon kívül személyes érdeklődésükkel kísérték tanítványaik dolgait. Az első óradíjas oktatók az iparosképzés napszámosai voltak, akik szinte a szakma minden ágának ismeretével rendelkeztek. A szükség és tanítványaik szeretete vitte rá őket, hogy a rendes iskolai tanítást befejezve még óraadást vállaljanak a roskadozó iskolaépületben szemléltető eszközök nélkül. Odaadással, ügybuzgalommal dolgoztak, falitáblákat, rajzmintákat, szemléltető eszközöket készítettek és nyári szabadságuk feláldozásával részt vettek rajztanfolyamokon. Az óraadók gyakran váltakoztak, mert fegyelmet tartani és a műveltség nagy híjával rendelkező, munkában agyonhajszolt, mindenkivel szembenálló, engedelmeskedni nem akaró tanoncokkal dolgozni még az esti órákban sem volt könnyű, dolog. A mesterekkel szemben a tanoncok érdekeit védő tanító, tanár nem volt rokonszenves a mesterek előtt. Az oktatók nem éppen a fényes eredményekkel emelkedtek M és lettek nagyok a tanoncok szemében, hanem szeretetteljes gondoskodásukkal. A túlfeszített munka vitte többek között korán a sírba Zagróczky Tivadar igazgatót is, aid elemi iskolai igazgatósága mellett még az ipariskola beindítását is elvállalta. ÉV VÉGI RAJZ- ÉS MUJSTKAKIÁLLÍTÁSOK Az 1884. XVII. te. 23. §-a arra kötelezte a mestert, hogy tanoncának az iparban tanúsított haladásáról jóval a tanítási idő megszűnése előtt jelentést tegyen az iparhatóságnak. Részben a törvényes követelmények, részben a belőlük folyó szükségszerűség arra indították az ipartestületeket, hogy a tanonciskolák évi záróvizsgáit tanoncmunka- és rajzkiállítással kapcsolják össze. így az eredményes rajzoktatás egyik legfőbb serkentője az első időktől kezdve az évenkénti kötelező év végi ldállítás lett. 1884-ben megjelent a felhívás erre vonatkozóan. A felszabaduló tanulóknak még a bizonyítványt sem adták ki a kiállítás előtt, de az alsóbb éveseknek nem tették szorosan kötelezővé a részvételt. Nemcsak rajzokat, hanem min39