Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

1. szám - ADATTÁR - Simon Endre: Az iparoktatás története Szombathelyen

bi tankönyveknek. A tanárok, hogy némi eredményt érjenek el, kénytele­nek voltak a legjobb idöldhasználás mellett is órán kívül foglalkozni a tanulókkal. A tananyagot megválogatták, a kevésbé szükségeseket el­hagyták, vagy lerövidítették. A tanítók kapcsolata az oktatókkal jó volt. Sok esetben éppen ez a kapcsolat eredményezte az oktatói hivatást. Az az ember, aid ipariskolai oktatói állást vállalt, volt az összekötő az elmélet és gyakorlat között. Az iparélettel kapcsolatos dolgok rengeteg idót kívántak, de ezt nem min­den esetben tudták teljesíteni, hiszen főhivatású tanítói nem voltaic az iskolának. Ennek ellenére a tanításon kívül személyes érdeklődésükkel kísérték tanítványaik dolgait. Az első óradíjas oktatók az iparosképzés napszámosai voltak, akik szinte a szakma minden ágának ismeretével ren­delkeztek. A szükség és tanítványaik szeretete vitte rá őket, hogy a ren­des iskolai tanítást befejezve még óraadást vállaljanak a roskadozó isko­laépületben szemléltető eszközök nélkül. Odaadással, ügybuzgalommal dolgoztak, falitáblákat, rajzmintákat, szemléltető eszközöket készítet­tek és nyári szabadságuk feláldozásával részt vettek rajztanfolyamokon. Az óraadók gyakran váltakoztak, mert fegyelmet tartani és a művelt­ség nagy híjával rendelkező, munkában agyonhajszolt, mindenkivel szembenálló, engedelmeskedni nem akaró tanoncokkal dolgozni még az esti órákban sem volt könnyű, dolog. A mesterekkel szemben a tanoncok érdekeit védő tanító, tanár nem volt rokonszenves a mesterek előtt. Az oktatók nem éppen a fényes eredményekkel emelkedtek M és lettek na­gyok a tanoncok szemében, hanem szeretetteljes gondoskodásukkal. A túlfeszített munka vitte többek között korán a sírba Zagróczky Tivadar igazgatót is, aid elemi iskolai igazgatósága mellett még az ipariskola be­indítását is elvállalta. ÉV VÉGI RAJZ- ÉS MUJSTKAKIÁLLÍTÁSOK Az 1884. XVII. te. 23. §-a arra kötelezte a mestert, hogy tanoncának az iparban tanúsított haladásáról jóval a tanítási idő megszűnése előtt je­lentést tegyen az iparhatóságnak. Részben a törvényes követelmények, részben a belőlük folyó szükségszerűség arra indították az ipartestülete­ket, hogy a tanonciskolák évi záróvizsgáit tanoncmunka- és rajzkiállítás­sal kapcsolják össze. így az eredményes rajzoktatás egyik legfőbb serkentője az első idők­től kezdve az évenkénti kötelező év végi ldállítás lett. 1884-ben megje­lent a felhívás erre vonatkozóan. A felszabaduló tanulóknak még a bizo­nyítványt sem adták ki a kiállítás előtt, de az alsóbb éveseknek nem tették szorosan kötelezővé a részvételt. Nemcsak rajzokat, hanem min­39

Next

/
Oldalképek
Tartalom