Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

4. szám - ADATTÁR - Gorza Sándor: Halottkultusz és temetési szokások az Őrségben

fűrészelték Id. Nagyon kedvelték az asztalosok a bontásból kikerült, érett, betűvésésre nagyon jó tölgy boronafát, vagy gerendát. Főleg a magtalan öregeknél fordult elő, hogy előre elkészíttették a koporsójukat. Volt olyan falu, hogy 3-4 db is volt készen. Kamrában vagy padláson tárolták. Sokszor évekig a legkisebb félelemérzet, nélkül jártak-keltek m ellettük. HÍRADÁS Elsó, ami a halálesetet a nagy nyilvánosságra hozta, a harangszó. Először egy haranggal - ha nő a halott. - kettőt kondítanak. Ha férfi, akkor hármat. Régen minden egyházban napi négy harangszó volt ingyenes, a többit fizetni kellett. Ha egy református családban valamelyik családtag katolikus volt, az ottani templomban is, ha nagy volt a vidéki rokonság, a vidéki templomban is harangoztattak. Persze kis őrségi falvakban, ahol csak harangláb van, egy harang szól. Több templomban óránként harangozva, szinte állandóiul szól talc a harangok. A jó harangozok lassan fogynak. Az őriszentpéteri reformátusoknál még vaunak. Hibátlanul harangoznak hárommal egyszerre. A halottas háznál lehetőleg a rokonság köréből meghívták a sírásókat, halottvivőket és a gazd asszonyokat. Indították a halálpostákat is. A rokonság nagyságától függően három-négy személyt. Régen közelebbi helyekre gyalog, távolai)!) kerékpárral mentek. A kerékpárosok elmentek Göcsejbe és a Rába mellékére is. Egy óránál többet nem időzhettek egy háznál. Borral, sonkával, sült. tojással kínálták őket. A beszédtéma az elhunyt, körül forgott, mikor, hogyan halt meg, közölték a temetés időpontját. KOSZORÚKÖTÉS Készülve a temetésre, elkezdődött a koszorúkötés. A fehérnépek minden háznál értették. A hozzávaló sem okozott gondot nálunk. Több helyen szinte a falu szélén már ott az erdő. Ezenkívül bozótos árkokban, nagyra nőtt gyepükben kéznél volt a koszorú rá mához könnyen hajlítható mogyorófa vagy más vessző, az örökzöld lue vagy erdei fenyő. Készült koszorú tujából és főleg az erdő szélén termő csarabból, illetve őrségi szóhasználatuiikkal vadzánból. Ez utóbbit több esetben használták más koszorúknál vagy csokroknál díszítésre is. Nyáron a koszorú közepébe nedves mohából labdát készítettek, ebbe tűzdelték az élő virágot. Néha felhasználták a koszomba vagy a csokorba - főleg fiataloknál - a réten szedett vadvirágot is. Télen, tavasszal - élővirág hiányában - régi mesterség zsír- vagy krepp papírból a művirág készítése. Egy hely volt, ahomian régen erre a célra semmit haza nem vittek, a temető. 32