Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

4. szám - ADATTÁR - Gorza Sándor: Halottkultusz és temetési szokások az Őrségben

A gazdasszonyok dolga a nagyszámú tányér, evőeszköz, borospohár, abroszok összehordása is. legtöbbször a sajátjukat hozzál«:, így a tor után könnyebben szétválogatják. SÍRÁSÁS Általában a férfiak közül szokott valaki ételt, italt vinni a temetőbe a sírásóknak. A sírásással kapcsolatos szokásból említésre méltó - főleg idős házaspároknál, ahol számolni lehetett azzal, hogy az elhunytat hamarosan követi a másik -, hogy amikor a sírnál elérték a kívánt, nagyjából két méter mélységet, lent oldalt kamrát ástak. Temetéskor ide helyezték el a koporsót. Ugy mondták „part alá tették." Előnye az volt, hogy a következő sirásásnál nem kellett a kemény, agyagos vagy kavicsos földet újra feltörni, lényegében az első sírt ásták föl újra. A HALOTT KOPORSÓBA HELYEZÉSE Az elkészült koporsó tetejét a pitvariján hagytuk a fejfával együtt, a falnak támasztva. A koporsó aljában saját hulladékából gyaluforgács volt, erre jött a lepedő. A halott lábáról levették a kötést, álláról a kendőt, feje alá párnát tettek. Asszonyoknál a halotti terítőn kívül a fejére átlósan selyeinkendőt is terítettek. A halott korától függőért változik a terítő, illetve szemfedő színe is. Fiataloknál fehér, idősebbeknél mintás vagy tiszta fekete. Nagyon szegény helyeken csak egyszerű fehér lepedő volt. Egyébként a szemfedő elnevezést kétféleképpen is használtuk. Szemfedőnek neveztük a halotti terítőt és a koporsó tetejét is. VIRRASZTÁS Este érkeztek a halottas házhoz a virrasztók is. A nyitott koporsó köré székeket raktak, ott foglaltak helyet. Régi öregek elbeszélése szerint voltak olyan népes virrasztók, hogy kisebb bútorokat a halottas szobából ki kellett hordani. A virrasztókat senki nem hívta. Mindig volt köztük egy idősebb olyan elöénekes féle, aki ismerte a szokásokat. Énekeltek, közben szünetet tartottak, beszélgettek is. Jómagam 1935-ben Kisrákoson Fodor-szeren Fodor Dezsőéknél voltam virrasztóban. A gyászoló család részéről meg is kínálták őket borral, kaláccsal, kuglóffal. Kést általában sehol sem tettek az asztalra. A sütemény fel volt szeletelve, a bort pintes üvegből itták. Több helyen fordult elő, hogy a bor mellé jelképesen egy egész kenyeret tettek. Máshol főtt, aszalt gyümölcsöt adtak, ennek nagyon kellemes ízű, édes levét itták, főleg a nők. Nemigen ettek, inkább az ital fogyott. Nagyon régi szokás volt. - erre már én sem emlékszem, az öregektői hallottam -, hogy főleg katolikus családoknál voltak siratóasszonyok is. 33