Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

4. szám - ADATTÁR - Bárány László: Fettich Nándor Bárány Lászlóhoz írt leveleiből

részlet nincs dokumentálva, azaz megbízhatóan tisztázva, addig nem merem a számat szóra kinyitni. Arra is hajlandó vagyok, hogy a jobb időjárás beálltával kimondottan ezért 1 napra lemegyek Hozzád és a dokumentációkat elkészítem eiTŐl az oromzatról és ha Harrachhal elintézed, a kapuzatról is. De ezt az oromzatot csak úgy tudnám hitelesen dokumentálni, ha lehetne tűzoltólétrát szerezni erre az alkalomra. Ki kell kézzel tapogatni, hogy a keresztek nem töredeztek-e meg némely helyeken és, hogy mi volt az eredeti alakjuk. Vagyis egész közelükbe kell fbimennem (úgy mint Dozmaton legutóbb). Légyszíves megírni mielőbb nekem, van-e lehetőség egy ilyen tűzoltólétrára. IIa nincs, akkor szerezhető-e olyan kazalrakó létra, amely odáig fölér? Lehetne-e a szentély tetőzetére egy kis deszkaállást összeeszkábálni, ahonnan bizonyos szög alatt jól lehetne látni a kereszteket és új felvételeket lehetne csináltatni róluk? Egyelőre persze bármilyen jó (elfogadható) fénykép megtenné, csak már lenne a kezemben! Ilencz Bunci nem tudna segíteni? Ha a keresztek alakját biztosan megállapítottuk, akkor már eldöntöttük azt is, hogy a 12 és 14 ívecske mit akar jelenteni. Valószínűleg szerves összefüggés van ezek és a templomon körös-köliil látható lizénák között (értelmi, tartalmi összefüggés). A legelső tehát a keresztek tisztázása. Távcsővet is fogok vinni, de legbiztosabb a kézzel való kitapintás. Most egyelőre ennyit a templomról, igen türelmetlenül várom a fényképet, hogy valami megbízható kép legyen a kezemben addig is, míg a dokumentáció megoldható. Ismételten megköszönve fáradozásaidat, boldog újévet kívánok: Fettich Nándor Kedves Laci! Budapest, 1970. január 25. Az ázsiai influenzám többször is visszatért; valahányszor azt gondoltam, hogy már elmúlt és kimentein a városba, újra meg újra visszaestem. Most azonban talán már túl vagyok rajta. Elnézésedet kérem tehát, hogy csak most tudom megköszönni meghatóan kedves leveledet, melyben azt írod: „Szívesen fogadlak benneteket. Jelezzétek, ha érkeztek, de váratlanul is jöhettek bármikor." Ebben annyi emberség és annyi igazi ügyszeretet van, hogy életem legszebb emlékei között fogom őrizni e levelet az én kis archívumomban és jóságod emlékét szívembe zárva, még a síron túl is. A vasvári rokonhoz mindenképpen el kell mennünk. A börtönben ismertem meg a rácson át. vasárnaponként látogatván és évek múlva találkoztam vele, mikor elengedték és egyszer csak betoppant hozzánk borzalmas állapotban. Kemény, egyenes jellem, a becsületesség és jóság mintaképe, akire mindig büszkeséggel tekintek fol és gyermekeimnek is őt állítom mintaképnek. Köszönöm a küldött két új imádságot. Bár e szövegek jól ismertek előttem, mégis van mindig valami új dolog is bennük, ami miatt hézagpót07