Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

3. szám - ADATTÁR - F. Mentényi Klára: A meszleni római katolikus templom műemléki kutatása

Talán a középkori kapuzat kérdése a téma legérdekesebb fejezete, A fennmaradt bőséges iratanyagból tudjuk, hogy 1910-ben, miután elvetet­ték a Metzner József építész által készített, a középkori épület lebontá­sával járó, új épület terveit, az akkori plébános kezdeményezésére Sztehlo Ottó, a Műemlékek Országos Bizottságának képviseletében az épületet megvizsgálta, és a század eleji renoválás az ő tervei szerint tör­tént. A rossz állapotúnak ítélt korábbi kapuépítményt elbontva, megta­lálta a már akkor is másodlagos helyzetű középkori faragványokat. Az újkori vakolat eltávolítása után nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy az 1910-es, egyébként sem különösen kvalitásos kapuzat ma is tele van késő román stílusú, faragott kő részletekkel, így annak elbontása mel­lett döntöttünk. Bizonyos, hogy már az első periódushoz is terveztek kapuépítményt. Egy hangsúlyos, vízszintes falvisszaugrás ugyanis határozottan jelzi azt a vonalat, amelytől lefelé a kőműves a homlolczat síkját - talán a kapuzat könnyebb elhelyezése érdekében - néhány cm-rel hátrébb falazta. A nyugati oldalon megmaradt a lépcsős bélletű, középkori kapuzat két külső lábazati eleme, valamint mellette a római téglatöredékeket is tartalmazó, kis kiülésű előépítményhez tartozó falelválás. A keleti olda­lon szintén egy eredeti helyén, a második rétegben lévő lábazati darabot találtunk. Följebb, az elroncsolt középkori bélletfalban ugyanis csalt bon­tásból kikerülő, másodlagosan, sőt - mint tudjuk - harmadlagosan fel­használt faragványokkal találkozunk. A lábazati elemek, oszloptörzsma­radványok és a kávához valammt az ívbéllethez tartozó hengertagos­hornyolt töredékek közül kiemelkedik egy szépen faragott, bimbós osz­lopfejezet. A faragványokon több rétegű fehér meszelés mutatkozott. Ugyanakkor más helyről, a későbbi szentély déli falán található ide­iglenes nyílás befalazásából még három, az egykori ívbéllet rendszerébe beleülő darabot bontó ttunk ki. Velük együtt - bár az előkerült faragványok száma így is sajnálatosan csekély -, a kapuzat lényeges összefüggései szerencsére tisztázhatóvá váltak, és a fennmaradt részletekből el lehetett készíteni a rekonstruk­ciót. A közel 4 méter magas, 3 méter széles, Ids kiülésű, vízszintes le­zárású előépítménybe helyezett bélletes kapuzat három függőleges réte­gének egy félköríves, úti. bogyós díszítésű és két egyszerűbb, csúcsíves bélletív felel meg. Szomorúan vettük tudomásul, hogy éppen az a csúcs­íves záradék, amelyet Sztehlo külön is lerajzolt, nem került vissza az ál­tala épített kapuzatba, a méreteket feltüntető vázlat azonban így is nagy segítséget jelentett számunkra. 78

Next

/
Oldalképek
Tartalom