Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)
2. szám - Komjáthy Kálmán: Oroszok Körmenden 1945-1957 - Az alkalmazásukban dolgozó festő visszaemlékezése -
ágyon aludtak, apróbb értéktárgyaikat megpróbálták élelmiszerre váltani, hogy élni tudjanak. A járás egykori katonai parancsnoka, Farkas őrnagy a kórházgondnokság jóvoltából sertésgondozó, kanász lehetett, mert más állásba sehol sem fogadhatták be. Az infláció dühöngött és vele együtt a prostitúció is, mert a heti keresetből esetleg néhány tojásra, doboz gyufára került, és asszonyaink, lányaink - szégyen leírni ~ ki voltak szolgáltatva az orosz tisztek, katonák kénye-kedvének. Talán itt is a fix fizetésből élők, a közhivatalnokok voltak legjobban sújtva, mert munkájukért csak semmitérő papírt kaptáit és akik néhány héttel ezelőtt egy orosz érintésének említésétől hideglelést kaptak, kénytelenek voltaic barátkozni velük, némi élelem és ruha reményében. A régi közhivatalnokok mellé 4-6 elemit végzett „kádereket" ültettek, hogy felügyeljék munkájuk végzését. Körmenden a háború előtt csupán 5-6 kommunista személy volt nyilvántartva, ezek vették fel a kapcsolatot először az orosz politikai tisztekkel. Ügy volt, hogy néhány hét, egy-két hónap lesz az oroszok itt tartózkodási ideje, de ez az ido csak mindig jobban és jobban elhúzódott. A szállást csináló tisztek szigorúan de udvariasan helyet, elhelyezést kértek és kerestek katonáik számára. A nagy embertömeg elhelyezésére főleg a kastély adott lehetőséget. Kérték a város vezetőit, hogy a város számára fontos és még menthető értékeket helyezzék biztonságba, de azt egy kézlegyintéssel elintézték, hogy „ide már a herceg többet vissza nem jöhet és nincs szükség még a tárgyakra sem, ami rá emlékeztet." Ha valaki mégis mentő, óvó szándékkal szót emelt, lehetett bármilyen kimondott proletár, már rögtön jött a gúnyos megjegyzés „mi az, talán te is visszavárod a herceget, a Batthyányiakat?" A kozákok válogattak a sok szép színes nyeregtakaró, fényes, valódi vagy díszkard között, melyek közül számosnak gyönyörűen cizellált pengéje volt. A fegyvertár szobájára is szükség volt és innen a fegyvereket az ablakon keresztül dobálták le az udvarra, de előbb még az ablakkönyöklőhöz hozzávágták, hogy a tusa eltörjön vagy elgörbüljön. Később ezeknek a fegyvereknek egy része az ócskavastelepre került és további sorsa ismeretlen. A levéltár anyagát gyújtós és WC-papírként használták, néhány teherautónyit a Rába-híd déli hídfője elé a Szent János-szobor környékére leborították és a Rábába szórták. Másik részét a hegyaljai nagypince elé borították le. 1945 augusztusában először a lovaida melletti sarok részen rendeztek be tábori konyhát. Hatalmas üstöket hoztak és ezeket téglával körül építették, kéményeket csináltak rá és itt főzték a legénység kosztját. Az 24