Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)
1. szám - Kuntár Lajos: „... európai értékű és hírű nagy művész ..." -100 éve született Derkovits Gyula—
Derkovits Gyula életével és művészetével elég sokat foglalkozott a korabeli sajtó. Oltványi (Artinger) Imre művészeti író, politikus, 1935-1938 években a „Magyar Művészet" szerkesztője, könyvet is írt róla. Öt keresték meg Szombathelyről és kérték fel a kiállítás ügyének támogatására és a művész özvegyével a kapcsolat felvételének segítésére. A megkereső levelet Tóth János városi főmérnök, szakíró, költő és festő írta. Oltványi ugyanis 1935. október 7-én kelt levelében neki válaszolta: „Tegnap beszéltem Derkovitsnéval, aki a maga részéről is igen nagy örömmel vette a tervezett kiállítás hírét. Természetesen a legnagyobb örömmel áll az urak rendelkezésére minden tekintetben... A magam részéről szívesen teszek meg mindent, ami a sikert előmozdítja s —mint már írtam- szívesen várom Ont Budapesten, hogy a modus procedendit megbeszélhessük." Tóth János a következő napokban felutazott Budapestre, tárgyalt Derkovitsnéval, aki október 17-én már arról értesítette, hogy a képek Szombathelyre vitele ügyében több szállítóval érintkezésbe lépett, de hangsúlyozta: „Én jobban szeretném, (ha tényleg megcsinálnák a kiállítást), ha a képek szállítása vasúton történne, biztosabbnak tartom." Tóth János az írókat összefogó Faludi Ferenc Irodalmi Társaságnak is tagja lévén, az Artingerrel létrejött kapcsolatát arra is felhasználta, hogy az „írott Kő" részére cikket kérjen Derkovitsról. A fővárosi szerkesztő az 1935. november 4-én írt levelében e kérdésre is kitért: „elutazása előtt sajnos nem tudtam Önnel még egyszer beszélni s így nem tudom mit végzett Derkovitsnéval s, hogy az említett Derkovits kiállítás ügye azóta haladt-e valamit: — Főleg arra kérem azonban szíves válaszát, hogy a tőlem kért Derkovits-cikk aktuális-e s ha igen, mikorra küldjem Önnek?" A harmincas évek közepén tehát egy időben két jelentős kulturális eseményt készítettek »elő Szombathelyen. A képzőművészek a Derkovitsnak is nyilvánosságot biztosító dunántúli kiállítást, az írók pedig Dunántúl —akkor— egyetlen irodalmi folyóiratának, az „írott Kő"-nek a megjelentetését. A túlzásnak ható, a város lokálpatriótáitól származó jelzővel „Nyugat királynője"-ként emlegetett Szombathely a harmincas években valóban a nyugati végek kulturális központjának számított. A képzőművészeti kiállítás nevében is hordozta a több megyére ható szerepét, jelentősége abban állt, hogy a város elsőként teremtett fórumot az e tájon élő művészeknek alkotásaik együttes bemutatására és ehhez kapcsolódott az a szándék, hogy a szülőváros hivatalosan elismerje szülöttét, fiává fogadja Derkovits Gyulát. Vas megye és Szombathely város vezetői erkölcsileg és anyagilag támogatták alkotóikat, így azok mindkét esemény előkészítését magabiztosan végezhették. Derkovitsné november 15-én kérdezte Tóth Jánostól: „egy termet, vagy kettőt kaphatnék-e én és mekkorát, nehogy fölösleges költségbe 8