Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

1. szám - ADATTÁR - Ács László: A nyugati végek mesemondója —Emlékezés Kincs Istvánra—

volt egyszer egy szép kis lány, akit Édes Bözsikének hívtak." S következik egy falusi Hófehérke története. De a kötet többi elbeszélései is e gondolatkörbe fogantak. Ebben az időben jelent meg legnépszerűbb ifjúsági regénye is, Az ír say ősök (1927). A romantikus, szentimentális írás népszerűségét bizonyítja, hogy 1943-ban új kiadás is elkelt belőle. A cím mögött 3 regényke található. Közülük az Egy trombita titkaiból a színvonalasabb munka. A megélt gyermekkori élményeket, a szombathelyi kisdiák éveket, valóban élt embereket érzünk a történet mögött, s azt a megnyerő stílust, mely a legjobb Kincs István sajátja volt. „Kevés ember van széles e hazában, kinek a magyar tudományosság annyit köszönhetne, mint a csizmadiáknak: húsz-harminc évvel ezelőtt nem akadt város, melyikben a diákok fele ne csizmadiáknál kosztolt , volna." Az író növekvő népszerűségét bizonyítja, hogy 1927-29 között legjobb munkái a kőszegi Emericánum kiadásában sorozatban jelentek meg 8 kötetben. Ugyanekkor kiadták 12 színdarabját is, melyek között egy és több felvonásosak is vannak. Darabjai az ifjúság részére íródtak, kedvesek, hangulatosak, de irodalmi értékük lényegesen kisebb, mint legjobb elbeszélő munkáié, népszerűségüket azonban bizonyítja, hogy több 2. sőt 3. kiadásban is megjelent. UTOLSÓ ÉVEK Ha csökkenő intenzitással, de élete utolsó évtizedében is írta elbeszéléseit. Az Emberfaragás 1940-ben jelent meg. „A legtöbb néhány lapos kis életkép, egy-egy bölcs életigazság illusztrációja vagy az emberi jóság szép megnyilatkozása... S az egész felett ott lebeg valami megbékélt, bizakodó világnézet, egy hosszú élet tapasztalatainak kedélyes leszűrődése: az életben vannak bajok és félreértések, vannak rossz emberek is, de azért a végén jóra fordul minden." (Élet, 1940. 1092.p.) Még halála évében, 1942-ben is három elbeszélését közölte az Elet. 1942. június 2-án hunyt el Kőszegen. Városa s az irodalom meggyászolta. Legszebben talán Thurzó Gábor búcsúztatta: ,,... szemléletébe volt valami unom biedermeierien patriarkális, szerette a szív kisebb-nagyobb fájdalmait derűs kedéllyel csillapítani." Az író legnagyobb győzelme: írásaiban soha nem érezzük a papot, de a krisztusi parancs minden munkáján átragyog: Szeresd felebarátodat! Munkái fölött ma sem járt el az idő. 47