Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

1. szám - ADATTÁR - Ács László: A nyugati végek mesemondója —Emlékezés Kincs Istvánra—

fiú Szombathelyre került gimnáziumba, majd —mint akkoriban annyi iparos és tanító gyerek— a papi hivatást választotta, ami komoly társadalmi emelkedést jelentett. A szombathelyi szeminárium elvégzése után 1891-ben szentelték fel. Vasszentmihályon, később Nagyszentmihályon káplánkodott, majd a század végén, 1899-ben Kőszegre került plébánosnak, ahonnan életútja már nem vezetett tovább. Sok lehetősége volt tehát arra, hogy megismerje Vas megye és NyugatDunántúl világát. Ez a táj mindig különbözött az ország többi vidékétől. Két világ határán magába szívta a nyugati polgárosodás újdonságait, és megtartotta a régi paraszti élet értékeit. Az élet folytonosságát itt a török uralom sem szakította meg. De előre sem szaladt. Kisvárosai őrizték a múlt század nyugalmas, patriarkális életét. S mindezt különösen megtalálhatta Kőszegen, melynek német és magyar polgárai, a város vidékének kisebb és nagyobb birtokosai és parasztjai szolgáltatták számára az élményt, a mesét, az emberi karaktereket. ÍRÓI INDULÁSA Korán kezdett írni —már diák korában- és korán jutott publikációs lehetőségekhez a Vasmegyei Lapok-ban. Verseket majd elbeszéléseket írt eleinte az őrvidék népéről. Első elbeszéléskötetét a Tarka vílág-ot 1895-ben még Szombathelyen adták ki, de írói sikerét bizonyítja, hogy a következő két kötete, a Magyar ég alatt (1898) és a Rajzok a kuruc világból (1899) már a budapesti Szent István Társulatnál jelent meg. E két kötetén jól érzékelhetők az induló író művészi jellemzői is. Könnyű felismerni, hogy Jókain, Vas Gerebenen, Mikszáthon nőtt fel, s hogy saját élettapasztalatain kívül ők befolyásolták témaválasztásában is. O is a hanyatló romantika és az erősödő realizmus határán indult, s ez a tény határozta meg később is írásművészetét. A két kötet közül a később megjelent kuruc témájú írások látszanak korábbiaknak. A Thaly Kálmán kutatásai nyomán megjelenő könyvekben — melyek romantikus kuruc mítoszt teremtettek— elsősorban a Bottyán János és az Eszterházy Antal tábori könyve c. kötetekben vasi vonatkozásokat is talált. Ezekből a néhány soros adatocskákból írta meg egymáshoz lazán kapcsolódó anekdotikus történeteit, melyeknek egy része Pór-Magasiban és Mihály fán játszódik. így talán első volt, aki Vas megye múltját a szépirodalom eszközeivel megelevenítette. Ezek az elébeszélések rendkívül egyenetlenek. Vannak részletek, melyek Mikszáth realizmusát, iróniáját s a krónikák ódon hangját idézik emlékezetünkbe: „Hanem hát a hadiszerencse forgandó, olyan, mint az elvarázsolt tallér: mindig más zsebében gubbaszt, mint aki etette." Másutt: „Rossz dí42