Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

1. szám - MŰHELY - Mészáros Árpád: Aranykezű kisiparosok méltó utóda —Ecsetvonások Komjáthy Kálmán portréjához—

vet is megtanulta. Egész épületek kif estesét bízták rá. 18-20 éves korában már komoly szakmaszeretettel rendelkezett. 1950-ben sorkatonai szolgálatra Győrbe került, ahol alig egy esztendő alatt a kiváló katonai és politikai magatartásáért tiszthelyettessé léptették elő. Századparancsnok helyettesi beosztásban, mint szakmai-politikai előadóként szolgált 36 hónapot. Soronkívül felvették a Pártba, ahonnan négy hónap múlva önként távozott. A leszerelés után először apja mellett, majd 1954 áprilisában iparengedélyt váltva állt az egyszerű emberek, megrendelők rendelkezésére. Ugyanebben az évben vette feleségül Hodossy Esztert. Két leánygyermekük született. 1958-ban súlyos betegség érte kisebbik lányát. Az orvos hosszú ideig mindennapos vendégük volt. A családi élet helyes mederbe jutása után, mind nagyobb energiával vetette magát a munkába, egyre több idő jutott a társadalmi tevékenységekre. Ez időtájt került olyan anyagi helyzetbe, hogy a gyűjtő szenvedélyei is ki tudtak teljesedni. Életrajzának egyik jelentős dátuma 1990. Ekkor kapta a Körmend Városa Pro Űrbe díját. Eletének legszomorúbb éve az 1993-as esztendő: ekkor halt meg felesége. A feladatok késztető erejével a munka hevével köti le magát. A magány szorításának enyhítését lányai és két unokája segíti. Mélyen érző, vívódó típus. Vehemenciája mindig tartogat a toleranciának is kiskapukat. Egyesek szerint nehéz ember. Szerintem is. Tapasztalatai, munkái, gondolatai mérhetetlenül soknak bizonyulnak. Hozzá nem a hétköznapi mércék illenek. A SZOBAFESTŐ IPAROS A gének születése óta dolgoztak benne. Az „iparos kézhez" később az alkotó, kreatív vágy társult. A szakvizsga letétele után, a Körmendi Szovjet Parancsnokság megrendelésein dolgozott. Keze ügyesebbé, látásmódja'kifinomultabbá vált. Főleg a múltszázadban ill. a századfordulón emelt épületek karbantartásának a kőműves és festő munkáit végezte. Az épületek jellege, belső térhálója csodálattal töltötte el. A hatvanas évek közepére elismert szakemberré küzdötte fel magát. 1964-ben sikeres mestervizsgát tett. Nyugállományba vonulásáig, 46 éven át űzte a szakmát. 25 templom és legalább ennyi kultúrház festése, meszelése fűződik hozzá. 74 községben ismert a neve. 16 tanulót nevelt a munka szeretetére. A szakmunkástanulók időszaki vizsgáztatásában is aktívan vett részt. Többek között azzal is, hogy a vizsgákra előkészítő tanfolyamokat vezetett. Ezért többször kitűntették. 1970-től a KIOSZ vezetőségi tagja, mint gazdasági felelős. A hagyományos „Iparos bálok" szervezésében, lebonyolításában jeleskedett. Szorgal35