Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)
1. szám - MŰHELY - Szabó László: „A külső divatok sohasem befolyásoltak" —Bemutatjuk Ács Lászlót-
Most, 1994. januárjában éppen minek látod értelmét, mire készültök? Két vagy három hét múlva A Noszty-fiú esetét fogjuk játszani egy könnyedebb feldolgozásban, a Harsányi Zsolt-félét, ahol végül feleségül veszi Marit a főhős. Egyébként ez lesz az 59. darabunk, jövő februárjában pedig a 40. évforduló lenne. Ha Isten éltet bennünket, akkor a 60. darabunkat is lejátszanánk. A 60. darab egy éppen abban az évben 60 éves Acs László rendezésében Igen, 60 éves korban. Es hát az igazi öröm az, hogy a színjátszó csoportban vannak még öten-hatan a régi öregek közül, akik velem együtt kezdtek, és hogy van nem egy, akinek gyermeke: fia vagy lánya játszik a csoportban. Hogy néhányan a fiukkal, lányukkal együtt szerepelnek. Hogy van természetes utánpótlás. Tudom, hogy a színjátszásról akár napokat is tudnánk veled beszélgetni, ám te a honismereti mozgalom más területein is kitüntetted magadat. Többek közt számos publikációd ismert a falu népi szokásairól, a jeles ünnepekről, Kocsis László irodalmi munkásságáról, helyi vonatkozásairól. Mondd, ebben a tekintetben mikortól számítod honismereti múltadat? A effajta honismereti munkával úgy a '60-as évek második felétől, körülbelül '67-68-tól foglalkozom, tulajdonképpen azóta csinálom folyamatosan. Pár évig még egy kicsit szűkebb körben, aztán a 70-es évek közepétől igazán. Ellent kell mondanom neked. Mint Körmenden dolgozó fiatal tanár — emlékezetem szerint— már 1971-ben hoztam ide egy mikrobusznyi gyereket megcsodálandó az akkor nyílt gyarmati tájházat, ami hát azért mégsem nélküled jött létre. Igen, ez '71-ben történt, de inkább csak egy kis körre, talán a helyi körre szorítkozott. Ami az én szempontomból talán szerencsés volt, az Kocsis László irodalmi munkásságával való találkozás. Mert, amikor elkezdtem vele ismerkedni, akkor derült ki, hogy van itt egy olyan írói kör, amivél senki nem foglalkozik. Olyan írói kör, amely nem jelent ugyan óriási tehetségeket, nem rendkívüli valakik, de igen tisztes színvonalú, és nem egyszer meglepően hatékony és értékes alkotásokat létrehozó kör. Valahogy ez volt az a dolog akkor, ami engem arra ösztönzött, hogy megpróbáljam ezt a kört föltárni, miután az is kiderült, hogy szinte alig foglalkoztak velük. A '40-es évek előtt valamennyit, bár akkor sem sokat. Érdeklődésemet még csak fokozta, hogy előjöttek könyveik, amiket én gyerekkoromban olvastam, Fábiánét, 29