Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

1. szám - MŰHELY - Szabó László: „A külső divatok sohasem befolyásoltak" —Bemutatjuk Ács Lászlót-

A te eddigi ,fontos dolgaid*' születése helye Rábagyarmat volt. Alig voltál 19 éves, amikor a középfokú tanítóképző elvégzése után egyenesen ide kerültél. Igen, 1954. szeptember 2-án voltam 19 éves. Az azonban nem állja meg a helyét, hogy egyenesen ide kerültem. Mert engem eredendően Gotthárdra helyeztek, de mindig is faluba vágytam. Már amikor a kinevezésem a zsebemben volt, hazafelé utaztam Gotthárdra], a vonaton találkoztam egy korábbi iskolatársammal, Gombor Marikával, aki egy évet Gyarmaton tanított. O hozta szóba, hogy elhagyja a falut és lesz ott egy üres hely. Én erre fölmentem a járási Tanácsra, és mondtam, hogy szeretnék Gyarmatra kerülni. Nem volt akadálya. Hát, így kerültem én nem „egyenesen" ebbe a faluba. Es mit tudtál annak előtte Rábagyarmatról? Az égvilágon semmit. Csak azt, hogy egy falu. Amikor leszálltam Rátóton az állomáson, akkor kérdeztem meg először, hogy merre is kéne menni. Miután eligazítottak, beérkeztem a faluba. Először egy düledező-félben lévő nagyobb épület ötlött a szemembe, amiről később kiderült, hogy az az iskola. Igaz, hogy akkor megvolt már az új iskola is, de az kívülről nem látszott. Hamar otthon érezted-e magad a faluban? Nekem nem volt nehéz egy faluban gyökeret eresztenem. Hiszen magam vágyódtam faluba. Másrészt az eddigi életem is többnyire falusi létformához kötődött. Eletem nagy részét falun töltöttem Szentivánon (Zalaszentiván) születtem, ami egy nagy kis falu volt, bár akkoriban is központ volt, mert volt ott jegyző, orvos, vasútállomás. Utána Egerszegre (Zalaegerszeg) kerültünk néhány évre, de akkor még ez is kedves kisváros volt. Ráadásul mi a város szélén laktunk, az állomáson túl, tehát falusias környezetben. '46-ban átkerültünk Rumba. Mint falu, nekem Rum adott a legtöbbet. Mégpedig azt, hogy akkor ott volt egy nagy társadalmi felpezsdülés. Túl azon, hogy jegyzőség volt, meg hogy iskolája volt, később odakerült a környék is, amikor körzetesítettek, mindezek mellett még ott egy rendkívüli, felpezsdülő társadalom volt vallási és nem vallási téren egyaránt. Vasvárra jártunk búcsúra, ami felejthetetlen élmény volt az embernek; mentünk gyalog, zászlók alatt. Aztán a színdarabokat sem felejtem soha. Doroszlai János bátyánk rendkívül aktív művelődési életet teremtett. En ott láttam példát, ott láttam igazi falusi színdarabokat. Elsősorban Cserháti-darabokat játszottak, aztán népszínműveket, és nekem ezek, a tízegynéhány éves gyermeknek, rendkívüli élményt adtak. 27