Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

2. szám - ADATTÁR - Fülöp László: Nevek a sárvári hegyközség 17. századi protokollumából

FÜLÖP LÁSZLÓ NEVEK A SÁRVÁRI HEGYKÖZSÉG 17. SZÁZADI PROTOKOLLUMÁBÓL A Nádasdy Ferenc Múzeum Helytörténeti osztályán őrzött protokoüumgyűjtemény

1 az 1647 jés 1672 közötti időből 28 adásvételi szerződést tartalmaz. A jegyzőkönyvek a Sárvárhoz tartozó szőlőhegyekben található birtokok eladásáról szólnak, s bepillantást nyújtanak a város 17. századi életébe. Az okmányokat a város akkori nótáriusai írták, szövegük sablonos. A keltezés után először a mindenkori hegymester és az esküdtek nevének felsorolása következik. A régi hegyközségek a szőlőhegy birtokosainak önkormányzati jelleggel és egy bizonyos meghatározott szervezettel bíró intézményei voltak. Az önmaguk által megállapított „törvények" alapján működtek, a szőlőműveléssel kapcsolatos mindennemű érdekvédelmet szolgálták (eladás, munkavégzés, lopás, szőlőőrzés stb.). A hegytörvény szerint a birtokosok maguk közül választottak hegybírót avagy hegymestert és esküdteket, általában évenként, ami természetesen nem jelentette azt, hogy egy-egy hegymester ne láthatta volna el akár több éven keresztül is ezt a funkciót. Ki is volt a hegymester, mi volt a feladata? A néprajzi lexikon szerint a „szőlőterület birtokosai által választott vagy kinevezett tisztségviselő, aki a szőlőhegy és a szőlőművelés rendjét a különböző jogi és gazdasági szabályozók szerint, valamint az adott munkamegosztásban beosztott személyek közreműködésével biztosította és védte."

2 Valójában hivatalos ítélkező joga nem volt, hatósági jogkörrel nem rendelkezett, de a hegynép, mint megválasztott elöljárót tisztelte, és döntéseit elfogadta. Búza János Sárvár monográfiájában

3 külön fejezetben foglalkozik a szőlőműveléssel. Mint írja, ez a mezőgazdasági ág a városban alárendelt szerepet játszott, így a sárvári szőlőhegyeken sohasem termett annyi bor, amellyel á helyi igényeket, szükségletet kielégíthették volna. 1631-ből említ egy összeírást, miszerint Sárváron a Hegyközségben (írjuk most már nagy' betűvel a tulajdonnévvé vált köznevet) több szőlőhegyet is találunk. Ezek a következők voltak: Farkashegy, Főhegy, Középhegy, Péntekhegy, Szentkúthegy, Újhegy, Világoshegy. A szerződésekben egy kivételével (Főhegy) hat hegy neve fordul ellő, természetesen a kor helyesírásával. Az Újhegy, ahogy neve is mutatja, ezidőtájt még új telepítésnek számított. Érdekes módon a megye földrajzi neveinek gyűjteménye ezek közül nem tesz említést, azaz 65