Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

2. szám - Horváth Sándor: Korunk gyermeke —Születésnapi beszélgetés Kuntár Lajossal—

tünk, aztán azt is lekapcsoljátok?! — A politikai rendőrséget akkor a kommunista párt vezette. Ez is közrejátszott abban, hogy harmincvalahány nap után kiengedtek. A kezemben tartom az 1945. október 9-én kapott igazolást: ekkor ideiglenesen szabadlábra helyezték. Azóta is ideiglenesen szabadlábon vagyok. Ez később befolyásolta a magatartásomat. Tudtam, ha én egy fél mondatot is mondok, olyat, amiért le lehet engem „kapcsolni", akkor megteszik. De további közvetlen következménye nem lett a Véres Donnak? Jöttem az Uj Vasvármegyéhez dolgozni: a kultúra, az alispáni hivatal és a törvényszék tartozott hozzám. Időközben valaki elküldte a könyvet a népügyészségre. Vizsgálat indult ellenem, de beszüntették. Es ezzel vége volt? Nem. Ez engem végigkísért. Amikor a két párt egyesült, és a Lenzet kivágták az újságtól, az addigi megyei titkár, Solt Miklós lett a szerkesztő. Kizáratott a szocdemektől. Az volt az érdekes, hogy azt a lapszámot, amelyet 48. április nyolcadikán szerkesztettem, a saját magam kizárását is bele kellett tennem. Ebben az volt az indok, hogy haditudósító voltam, és megjelent könyvem indexen van. Két nap múlva ki is dobtak az újságtól. Áthívtak a Nyugati Kisújsághoz, hetilaphoz. Felszólítottak, kérjem felvételemet a 45ben megalakított Magyar Újságírók Országos Szövetségébe. Nem vettek fel. Büntetve ugyan nem voltam, de a politikai nyilvántartásban szerepeltem. De a tagság nem volt felvétel. Amíg a kisgazdapártot fel nem szeletelték, megmaradt a Nyugati Kisújság. Közben meg is nősült, ideiglenesen szabadlábra helyezve. A felesége mit szólt hozzá? Különösebben semmit. De emiatt lettünk egykézők, nem vállalt második gyereket. Azt mondta: — Ha elvisznek téged, én itt maradok a gyerekkel. Az újság megszűnt: hogyan tovább? Munkanélküli lettem. Aztán, mert tudtam gépelni, 49. szeptemberében a Vas Megyei Kéményseprő Vállalathoz kerültem „gépírónőnek". Velem egykorú, fiatal igazgató volt. Kértem, ő csak mondja meg, miről írjam, aztán én önállóan megfogalmaztam mindent. 0 mindent aláírt. Mindaddig, amíg egy új kéményseprő alkalmazásánál azt írtam a levél végére: „Munkáját lelkiismeretesen lássa el!" Ezt a levelet nem írta alá. Kérdem, miért nem? „Azért, mert ha nincs lélek, akkor nincs lelkiismeret" — válaszolta. 13