Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

2. szám - Horváth Sándor: Korunk gyermeke —Születésnapi beszélgetés Kuntár Lajossal—

szentpéteri kerület képviselője volt. Hogy jelöltethesse magát, ajánlásokat kellett gyűjtenie. En annak idején a megbízottja voltam, gyűjtöttem az aláírásokat neki. Aztán amikor elkezdtem bejárni a Parlamentbe, akkor már minden vasi képviselőt megismertem. Ebben az időszakban melyik volt a legnagyobb fegyverténye? Nehéz volt papírhoz jutni. Rotációs papír kellett volna az újság nyomtatásához. Megbíztak vele, hogy menjek el az ipari minisztériumba XY méltóságos úrhoz, és próbáljak kérni. Amikor bementem hozzá, az asztalán megláttam egy könyvet. Nyomban kérdeztem tőle, hogy ő írta-e. Azt mondja: — Igen. Érdekli? — Mondom: Hogyne! En ezt ismertetném is! — Kaptam egy kötetet, és abban a pillanatban aláírta a kiutalást. A kapcsolatot naponta a távirati irodán keresztül tartottuk, este nyolc és kilenc között közvetlen kapcsolat volt a szerkesztőséggel: egy gyorsíró vette fel az aktuális eseményeket. Még aznap mondtam neki, hogy küldök egy ismertetést, amelyiknek feltétlen meg kell jelennie. (Mert a hosszabb írásokat postáztuk.) Es amikor minden a legnagyobb rendjén lehetett volna, történt valami... Önérdek, közérdek szentgotthárdi villanyfénynél címmel írtam egy röplapot. Szentgotthárdnak lejárt a koncessziója: báró Wieser, a kaszagyár tulajdonosa rossz villanyt adott drágán. A csörötneki malomtulajdonos vállalta, hogy az erőműjétől olcsó áramot visz Gotthárdra. Ha megkapja a megbízást, akkor az útba eső településeket is villamosítja. Abban az időben petróleumlámpával és gyertyával világítottak még a legtöbb faluban. En ebben az ügyben rengeteg cikket írtam. De a kaszagyár tulajdonosa megvette a Vasvármegyét is, ezért nem közölték az írásaimat. Egy hetilap, a Nyugatmagyarország, amelyiknek Gerő Manó volt a szerkesztője, lehozta. Avval is bíztattak, hozzam le egybegyűjtve is. Ez meg is jelent 37-ben. Sajtóper lett belőle. Méghozzá akkor, amikor katona voltam: Nagykanizsán karpaszomány osi kiképzést kaptam, amikor beidéztek. Nem tudtam miért. Aztán mikor a katonaságnál megtudták, miért idéztek be, mint társadalomra veszélyes embert azonnal kidobtak. Amikor befejeződött az alapkiképzés, akkor a zsidó származásúakat és engem —az írás miatt— kivágtak onnan. Azután a második világháborúban megjárta a Don-kanyart is. Hogy jutott oda? 42-ben a 2. hadseregnél önálló haditudósító század alakult. A katonaság után visszamentem Pestre tudósítónak. Szabadidőm lévén elvállaltam a Magyar Katonaújság olvasószerkesztői teendőit. Egy ezredes volt a szerkesztője, s ő javasolta, hogy —a következő mozgósításnál úgy is sorra kerülnék!— menjek el a haditudósítókhoz. Ott, a századunkon belül tizenketten 10