Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

2. szám - Redactori Salutem!

Pedagógus Továbbképző Kabinetbe került, ahol 1977. december 31-én történt nyugdíjba vonulásáig az iskolai könyvtárak szakfelügyeletét végezte. Nyugdíjba ment, és azóta még több időt tud kedves időtöltésének, a későn meglelt „szerelemnek", a tudományos munkának szentelni. Nevét, írásait a megye-, sőt az országhatárokon túl is jól ismerik, hiszen közel négy évtizedes, sokoldalú és kiterjedt kutató- és publikáló munka áll mögötte, amelynek eredményeit csak felsorolni sem könnyű feladat. Itt csupán közés művelődéstörténeti tárgyú munkásságának olyan kiemelkedő területeire és eredményeire utalunk, mint a vasi népmesék összegyűjtése és közreadása, a Vas megyei nyomdászat történetét bemutató munkái, a Szentgotthárd című tanulmánykötet szerkesztése, vagy a Hármaskönyv Csörötnekről. Külön megemlítendő -és hadd tegyük hozzá: nagyon is fajsúlyos— része működésének folyóirat-szerkesztői tevékenysége. 1958-ban ott bábáskodott a Vasi Szemle újraindításánál, és mind a mai napig tagja a Szemle szerkesztőbizottságának, miközben 1963-tól, azaz megindulásától kezdve hosszú éveken át az Eletünk technikai szerkesztői teendőit is ellátta. Kiadóként örömmel és büszkén mondhatjuk el, hogy közel egy évtizede a Vasi Honismereti Közlemények szerkesztője, és ezen minőségében fontos szerepe volt folyóiratunk tartalmi és formai megújításában. Kuntár Lajos egy olyan, gyökereihez erősen ragaszkodó, céljait illetően megalkuvást nem ismerő, csendben és hangyaszorgalommal dolgozó, másokat mindig önzetlenül segítő, szuverén személyiségét megőrző filosz, aki a kemény '50-es, a lassan oldódó '60-as, majd a már több-kevesebb lehetőséget biztosító '70-es és '80-as években is —irigykedő támadások és nem egyszer kisstílű mellőztetések ellenére— folyamatosan jelen akart, elismerten jelen tudott, és ma is jelen tud lenni Vas megye szellemi életében. Sohasem zavarta különösebben, hogy a fölötte és körülötte állók egy része őt és tudását a maguk javára nem csak fel-, hanem sokszor ki is használták. Huncut szemvillanással és jellegzetes, bölcs mosolyával nagyvonalúan tért és tér napirendre afelett, ha alkalom adtán olyan, korábbi és mai kis- és kisebb királyok képmutató módon lelkesen szorongatják kezét, vagy tüntetik fel magukat támogatójának, akik egykoron tevőleges szerepet játszottak félreállításban, vagy legalábbis hallgatásukkal asszisztáltak ahhoz. Keveseknek adatik meg, hogy dacolni tudnak a kérlelhetetlenül gyorsan érkező és könyörtelenül sebesen tovatűnő idővel. Kuntár Lajosnak, a csörötneki földműves kilencedik gyermekének azonban sikerült. Ez olyan titok, amelyet átadni lehetetlen, ellesni reménytelen, megfejteni képtelenség. 1914 és 1994. Két évszám. Két huszadik századi évszám. Szóval. Kuntár Lajos, „a fineszes redaktor" nyolcvan éves. Szerkesztő Ur! Lajos bácsi! Isten éltessen! 6