Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

1. szám - KÖNYVESPOLC - Pethő Gyula: Zsiga Tibor: Burgenland, vagy Nyugatmagyarország? — Burgenland, oder Westungarn?

lás — hatalmi vonzata, területi lehetőségei stb. mellett) az esetleges sikeres akciót. Volt katonákból (különítményesekből), más elszakított területekről a nyugati megyékbe menekült fiatalokból, egyetemi és főiskolai hallgatókból toborozták a legénységet, s jól kiképzett tisztek készítették fel a szabadcsapatokat. Néhány nyugat-magyarországi földbirtokost is beavattak, akik titokban, hallgatólagosan támogatták a szervezkedést. (Pl. Esterházy herceg, Sigray Antal gróf.) Uradalmaikban szállást — és fedőtevékenységként — munkát adtak a felkelőknek. A szélsőséges magyar jobboldal és szervezetei, különösen az EME (Ebredomagyarok Egyesülete) megfelelő támogatást nyújtottak. Három katonai csoportot hoztak létre: északi, középső és déli elnevezéssel, külön parancsnokokkal, de fölöttük létezett egységes vezetés is. Prónay Pál vállalta ismét a felkelés katonai vezetését, Hir György pedig annak politikai támogatását. A felkelést 1922. nyarára időzítették. Kapcsolatokat alakítottak ki burgenlandi személyiségekkel, sőt pártokkal is. A magyar kormány —mivel az újabb felkelés országunkat nehéz helyzetbe sodorta volna— természetesen felderítette az előkészületeket, sőt az osztrák szervek is tudtak a tervekről. Bethlen utasítására a belügyi kormányzat csend őr osztagokkal, ill. a szombathelyi III. honvéd vegyesdandár parancsnokságának vezetésével hozzákezdett a felszámolásukhoz. A felkelők részéről komolyabb katonai akcióra csak az ún. „déli" csoportnál került sor, s ez éppen Vas megyében történt. Ivánéról és környékéről elindult , s Kondorfa, Vasszentmihály (akkor: Rábaszentmihály), Nemesmedves térségében mozgó alakulat úgy döntött, támadásba lendül Burgenland ellen. Július 18án éjjel átlépték a határt és Karácsfánál (Hagensdorf) tűzharcba bocsátkoztak az osztrák erőkkel. Mivel lőszerük fogytán volt, visszavonultak magyar területre. Létszámukat az osztrákok 150 főre becsülték, holott mindössze 38-an voltak. A kormány végül felszámolta mind a három csoportot, s megkezdte a felelősségre vonásukat. Hir György, Prónay Pál, Héjjas Iván rövidesen tisztázták magukat; Sigray Antal gróf ellen azonban még sokáig tartott a vizsgálat — és a bizalmatlanság. Halálos áldozata is volt az eseményeknek: Apáthy László százados, a vasi csoport parancsnoka, aki mivel a kihallgatások alatt felfedte a felkelés legitimista célját is, öngyilkosságot követett el. Bethlen István különböző módszerekkel ugyan, de leszámolt rendszere szélsőséges, jobboldali ellenzékével. Arra is módja volt, hogy megrendszabályozza a leginkább vétkes szervezetet, az EME-t, hiszen ez alkotta a fegyveres felkelés egyik bázisát. A magyar kormány intézkedései elismerést kap89