Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

1. szám - KÖNYVESPOLC - Pethő Gyula: Zsiga Tibor: Burgenland, vagy Nyugatmagyarország? — Burgenland, oder Westungarn?

tés szerint Ausztriához, déli területeink egy része annak idején a SzerbHorvát-Szlovén Királysághoz került. E területekről az 1918-as összeomlást követő mindegyik magyar kormány saját politikai nézetrendszere, diplomáciai mérlegelése jegyében nyilatkozott — vagy hallgatott. A 20-as évek eleje más viszonyokat mutatott, mint az évtized vége és a 30-as évek. Az 1945 utáni történetírás pedig alig-alig érintette az ún. „nyugatmagyarországi" kérdést, ill. jobbára 1957. után kezdtek vele foglalkozni. Megyénkben is hasonló volt a helyzet: a 20-as években az irredenta jegyében tárgyalták, 1945. után egy időre „elfelejtkeztünk" róla. Igaz, néhány cikk, tanulmány —főleg a Soproni Szemle hasábjain— figyelemre méltóan tárta a közvélemény elé az évtizedekkel korábbi történéseket. Az Ausztriához került területek magyarságáról is oly keveset szóltak —írtak az utóbbi négy évtizedben, mintha nem is élne ott magyar lakosság. Az évek múlásával szerencsére oldódott ez a különös óvatosság, ez a szemérmes hallgatás. (Meg kell jegyezni, hogy a határ menti városok, sőt a megyék is jóval korábban alakítottak ki gazdasági, s főleg kulturális és személyes kapcsolatokat az ott élőkkel, mint azt a hivatalos politika megvalósította.) —A történeti feldolgozásokat tekintve, különösen sokat tett dr. Zsiga Tibor, aki cikkein kívül immár két kötetével is igyekszik oszlatni a homályt, feltárni a nyugat-magyarországi/burgenlandi események kezdetének, s a tartomány kialakulásának történetét. Korábbi könyve: Horthy ellen a királyért (Bp. 1989.) a Tanácsköztársaság alatti, de főleg utáni nyugat-magyarországi helyzetet, a megyék (Vas, Mosón, Sopron) egy részének átcsatolásával kapcsolatos eseményeket tárgyalta. A címben jelzett művében igen részletesen dolgozza fel az 1922-es év történéseit. Olyan eseményeket tár fel, világít meg, amelyekről valóban kevesen tudnak. Áttekinti a két ország 1919-1922-es évek közötti kapcsolatát, a soproni népszavazás után kialakult határokat. Igen alapos elemzést ad az akkori magyar belpolitika fontos kérdéseiről. Mind Horthy, mind Bethlen István tisztában voltak azzal, hogy normális parlamenti és politikai viszonyokat kell kialakítaniuk, csillapítani a király-kérdésben még meglévő indulatokat, s felszámolni a különféle szabadcsapatokat. Ezek a kormányzati tervek jórészt sikerültek is, azonban a Nyugat-magyarország elszakítását ellenző katonatisztek (volt és leplezetten meglévő különítményesek), s egyes politikusok ismét fegyveres akcióra gondoltak. Zsiga Tibor részletesen elemzi ennek hazai és burgenlandi feltételeit, Ausztria és Magyarország belpolitikai és gazdasági viszonyait. Megállapítja: a korabeli nézetek szerint a konszolidálódó Magyarország vonzóbb Burgenland számára a belpolitikai viharokkal, megoldatlan gazdasági kérdésekkel küszködő Ausztriánál. Erre alapozták a második fegyveres felkelés szervezői is (a király —kérdés— és utód88