Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

1. szám - ADATTÁR - Soós Brigitta: Apátistvánfalva temploma és plébániája

csak találgatni lehet, mert nyomát nem találni, hogy legalább kápolna lett volna a környéken. „Csak azokat a helyeket keressétek föl, amelyeket az Ur, a ti Istenetek majd minden törzsétek körében választ, hogy oda kerüljön neve, ott legyen lakóhelye. Oda menjetek!" (Második törvénykönyv 12, 5) Valószínű, hogy a szomszédos plébániákra (Rábatótfalu, Szentgotthárd és Nagyfáivá, Szakonyfalu, Nagyfáivá és Szentmárton, a többiek Rábakethely, Dolány, Korkafő és Felsőszölnök ) jártak. A település már a 14. században megvolt Kalász Elek O. Cist. szerint. Tény az, hogy amikor 1777. február 17-én Mária Terézia kiadta a püspökségeket felállító rendelkezését, Szily János lett a szombathelyi püspök és a nyolc új plébánia megalapítása közt megtörténik az istvánfalvié is. Igaz, püspökségének tíz éve elmúlik, mire erre sor kerül. De látogatásai alkalmával meggyőződött arról, hogy erre szükség van. Kihasítja tehát a rábakethelyi plébániából 1785. előtt az istvánfalvi plébániát, megállapodva a heiligenkreutzi apáttal. Seidemann Xav. Ferenccel, aki egyben szentgotthárdi apát volt. Első plébánossá Maries János akkori káplánt nevezte ki, illetve az apát elfogadta, minthogy a ciszterciták az új plébániák kegyurai voltak. 1785től, illetve 1786-tól vezette az anyakönyveket, szervezte a templomépítési munkálatokat. A sok fuvart és munkást, azt a jelenleg is szilárdan álló 2 méter vastagságú falak és a 37x12x11 méteres, 2000 hívőt befogadó nagy templom is bizonyítja. Következtetni lehet arra, hogy sok gonddal járhatott a szervezés, mert a plébános 5 évig maradt csak; 1790-ben Felsőszölnök re távozott, ott is halt meg 1800. április 24-én. A második plébános P. Hüll István ő is csak 5 évig bírta a szervezés nagy munkáját. A harmadik plébános Küzmits György esperes plébános nagy energiájú, erős kezű plébános lehetett, ő kapta meg a szükséges felszereléseket és szerezte be, ami hiányzott. Halála napjáig a templomépítés, templomberendezés munkájának oroszlánrészét ő végezte el. A két világháborút átvészelő kb. 4 mázsás harangot is az ő kezdeményezésére öntettek, Kőszegen a hívek. A régi oltárt is valószínűleg az ő idejében állították fel. Érdemi elismeréséül az őrségi terület esperese volt. 1810. február 27-én halt meg Apátistvánfalván. A negyedik plébános Ivanoczy Mátyás volt. 1810. május 8-tól gyakorolta hivatását az itteni egyházközségben. Az ő idejében 1829. június 29-én volt az első bérmálás a plébánián. A plébános emlékét márványtábla őrzi a templom keleti falán. 24 évi működés után 1834. április 18-án halt meg. 70