Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)
1. szám - ADATTÁR - Soós Brigitta: Apátistvánfalva temploma és plébániája
Az ötödik plébános Árendás Károly lett, 1834. májusától ő vezette a híveket. 1851-ben nyugalomba vonult. Pásztorházán halt meg 1857. december 30-án. A hatodik plébános Borovnyák József. O adminisztrátorként vette át a plébániát 1851-ben. A hetedik plébános Szerényi (Czvörnyek) János lett 1852. januárjától 1869. március 31-ig, halála napjáig. A nyolcadik plébános Jvanóczy (Kodüa) József lett, de Szerényi János halála után csak pár hónapig volt adminisztrátor. A kilencedik plébános Scsavnicsár István volt, aki adminisztrátorként vette át a plébániát. Az ő idejében sürgetik a tanítóállások szervezését, az iskolák építését. Ekkor (1882. körül) épült az istvánfalvi régi iskola és tanítólakás, megszervezték a tótfalui és a szakonyfalui iskolákat. Tótfaluban 1885-1890 között építette a 12x8x8 méteres kápolnát toronnyal és két haranggal. 1894. január 15-én halt meg Apátistvánfalván. A tizedik plébános Fodor Károly. 1894. augusztus 1-én vette át a plébánia vezetését Koczján István adminisztrátortól. írásaiból pedánsnak, pereskedni szeretőnek és szenvedélyes vadásznak ismerhetjük meg. Egyedül tőle maradtak meg pontos (régi) feljegyzések a plébániára vonatkozólag. Ezekből tudjuk, hogy az új sekrestye 1894. őszén épült. A templom új oltárát —Vajda Ödön ciszterci apát úr ajándékát, melyet Lewisch Róbert készített— Hann Károly szentmártoni plébános espereshelyettes áldotta meg 1895. május 5-én. A tizenegyedik plébános Osztovics József volt. 1908. júliusától 1908. szeptember 30-ig folytatta Apátistvánfalván papi hivatását. 1935. augusztus 23-án halt meg plbőn. A tizenkettedik plébános Kóczján István volt, aki 1908. október 1-től 1925. január 3-án bekövetkezett bekövetkezett haláláig munkálkodott Apátistvánfalván. A tizenharmadik plébános Deli István volt, 1925. januárjától 1937. április l-ig. 1937. április 1-én halt meg Apátistvánfalván és Harasztifaluban temették el. A tizennegyedik plébános Markovics Lajos volt. 1937. április 4-én kezdte meg papi hivatását. Az ő idején szlovén anyanyelven folyt a mise, a prédikáció, sőt a hitoktatás is. Sok egyházi éneket fordított latinról vagy magyarról szlovén anyanyelvre. Gyermekszerető, nagy tudású ember volt. Apátistvánfalván kívül Orfaluban, Kétvölgyön, Szakonyfaluban és Tótfaluban is tartott hittant és -bár ezek a helységek egyáltalán nincsenek közel Apátistvánfalvához— mindig gyalog járt. Tekintélye volt, köztiszteletben állt, mindenki szerette, becsülte, köszönésben nem lehetett megelőzni. A temp71