Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

1. szám - ADATTÁR - Soós Brigitta: Apátistvánfalva temploma és plébániája

%-a eredeti. A hatvanas években Novot Lajos villamosította. Levegővezérlésű, áram nélkül is működik. 10 regisztere van ( 8 kéz, 2 pedál). Az első világháború előtt négy harangja volt a templomnak. A legnagyobb a 998 kg-os (1985-ből) volt, egy 461 kg-os (1830-ból), 281 kg-os (1895ből) és a 218 kg-os (1830-ból), 1916 augusztus 1-én elvitték a legnagyobbat 986 kg-osként, a 281 kg-osat 275 kg-osként, és a 218 kg-osat 258-osként, így a három harang együttes tömege 1419 kg volt, és kilogrammonként négy koronát, összesen 5.676 koronát fizettek értük. 1923-ig csak az 1830-ból való 461 kg-os hangja volt a toronyban. 1923-ban Pestről érkezett egy 683 kg-os harang. A harmadik harang 1934-ben készült el Sopronban Seltenhofer Frigyes fiainak műhelyében, tömege 950 kg volt. A harang elszállításával gondok voltak. De végül is 1935. február 24-én megérkezett és felhúzták. 10 évig ez a három harang volt az apátistvánfalvai templomban. 1944 június 17-én elvitték a harangot. A szentgotthárdi vasúton mérték le és a papírok szerint 883 kg-os volt, ezért —számukra— természetesen nem fizettek semmit. Jelenleg tehát két harang van templomunkban: a 461 kg-os (1830-ból) és a 683 kg-os (1923-ból). 1955-ben egy villámcsapás levitte a templomtorony negyed részét. A torony helyrehozatala nagyon nehéz és körülményes munka volt a magassága miatt. A misekönyvek 1970-ből valóak. 1969. végén hagyta jóvá a pápa az új misekönyveket. A miseruhák ebben a században készültek. A régi miseruhák, az úgynevezett hegedűtok miseruhák ( a név azt jelenti, hogy a két kar szabadon van) eredete ismeretlen. Az új miseruhák, a Borromei — miseruhák a nyolcvanas évek elejéről valók, a jelenlegi lelkipásztor szerezte be ezeket. A szertartás a század elején latinul folyt tridenti ritus szerint, csak a prédikáció hangzott el szlovén tájnyelven. 1965-1981-ig a szertartás teljes egészében tájnyelven folyt. A PLÉBÁNIA TÖRTÉNETE. Az apátistvánfalvi plébániához tartozó községek: Istvánfalva (Stevanovci), Börgölin (Otkovci) 1889. november 25-től Balázsfalva, 1909. január 1-től Ujbalázsfalva néven, 1937. február 1-től egyesítve Apátistvánfalvával, Orfalu (Andovci) Permise (Verica) 1944-től Vashegyalja, 1951-től Kétvölgy I. ker. néven, Szakonyfalu (Sakalovci), Rábatótfalu (Slovenska ves) 1907-ig, története együtt folyt a Rábakethelyhez tartozó lakosok életével. Különbség csak az volt, hogy az utóbbiak magyar anyanyelvűek, az előbbiek szlovének. (Slovenci). A németek és a magyarok vendeknek nevezik őket, de ők nem tartják magukat vendeknek. Arra a kérdésre, hogy hogyan folyt az élet, a hitélet, hová jártak szentmisékre, nem lehet pontosan választ találni, 69