Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

1. szám - ADATTÁR - Róka Gyula: Ispánk község 1929. évi állapotrajza

vetőmag és műtrágya beszerzéséről, disznóoltásról és minden a lakosságot érdeklő ügyekről. Itt tartja gyűléseit a presbitérium és a képviselőtestület is. Az olvasókör a falu szellemi központja. Jelentős művelődési szerve még a falunak a ref. egyházi zenekar. Ez 1923-ban alakult 30 taggal. Temetéseken, egyházi és hazafias ünnepélyeken énekkel 4 szólamra. A nagyrákosi, kisrákosi és pankaszi dalosversenyeken igen szép sikerrel szerepelt. Az énekkar rendezi a március 15-i ünnepélyt, a hősök ünnepét és évenként 2-3 műkedvelő előadást. Ispánk község állította fel az egész vidéken a legelső világháborús emlékművet 1923-ban. Ez az iskola előtti téren áll. Homokkőből készült oszlop, tetején kiterjesztett szárnyú turulmadárral. 10 hősi halott neve van bevésve a márvány táblába. A hősi emlékműnél tart az anyaegyház lelkésze évenként egyszer, május utolsó vasárnapján istentiszteletet. A lelkipásztor igen intenzív belmissziói működést fejt ki. Közreműködik a vallásos-estélyeken, népművelési előadásokon, látogatja a családokat, főképpen a betegeket. Ispánki férfi vagy nő reverzálist még sohasem adott. Ha ilyen szándékról a lelkész értesül, akkor napokig, sőt hetekig is járja az illető rokonságát, csakhogy a reverzálist megakadályozza. S ha mégis valamelyik leány vagy fiók-egyházban ez nagy ritkán megtörténik, akkor az illetőt kiharangozzák úgy mint a halottat szokták, jelezvén ezzel azt, hogy az a lélek az egyház számára elveszett, halott. Hogy a lelkész és tanító baráti összefogása, megértő, egymást támogató munkálkodása a falu gazdasági és szellemi művelődésére milyen hatással van, azt számokkal és szavakkal kifejezni nem lehet, azt látni, érezni és tapasztalni kell. A lelkipásztort megbecsülik. Az egyházi adót még a legszegényebb is pontosan megfizeti. Az egyházért és az iskoláért minden áldozatra készek. A nép törvénytisztelő. Pereskedés ritkán fordul elő. A lopás nagy ritkaság, nagyobb bűntény pedig emberemlékezet óta nem fordult elő. A közegészségügy kielégítő, sőt jónak mondható. A lakások, különösen a régi faházak, szárazak, egészségesek. Kémény nélküli füstös konyha már csak kettő van a faluban, azokat is inkább húsfüstölés céljából tartják. Az emberek hosszú életűek. Van úgy, hogy egész évben nincs temetés. A fenyőerdők csak úgy ontják a gyantás, balzsamos illatot. A legtöbb ember 70-80 év között hal meg. Az öreg Laczó Ferenc 92 éves korában halt meg először. A cséplőgép éppen náluk dolgozott. Fölöstököm után az öreg rosszul lett, lefeküdt és látszólag meg is halt. Annak rendje és módja szerint összetették mellén a két kezét, felkötötték az állát és a háznép ment a masinázáshoz. Mikor délben benyitottak rá, Ferenc bácsi fenn ült az ágyon és így szólt a belépő fiához: „No fiam, mennyi lett a zab?" Azután 66