Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

1. szám - ADATTÁR - Róka Gyula: Ispánk község 1929. évi állapotrajza

még két évig élt és 94 éves korában halt meg. Ilyen szívós emberek az ispánkiak. Ferenc bácsi volt az a nevezetes személy, aki gyerekkorától, 1848 nyarán az Öreghegyen egy nagy vadkörtefáról nézte Jellasics horvát bán hadainak vonulását Körmend felé. Végül még néhány szót a közműveltségről és a társadalmi viszonyokról. A nép, mint már említettem, falusi értelemben véve nagyon intelligens, tanulékony, a gazdasági és társadalmi újítások iránt fogékony. Ennek ellenére tanult ember, polgárit vagy középiskolát végzett egyén a faluból még nem került ki. A legutóbbi években végezte el 2 fiú és 1 leány a polgári iskolát Körmenden. A 2 fiú a pápai áll. tanítóképzőbe került. Néhány fiú az ipari pályára készül. Van köztük asztalos, cipész, kovács és kereskedő tanonc. A lányok inkább otthon maradnak és a házi munkában segítenek. Van köztük 2-3 kitanult varrónő. Sok házhoz jár újság, különösen a téli hónapokban: Pesti Hírlap, Függetlenség, Uj barázda, Kis újság és Keresztyén család. Az ifjak közül többen végeztek pár hetes mezőgazdasági tanfolyamot, ez az okszerű gazdálkodásra van igen nagy hatással. A rádió 1929-ben még nagy újdonság volt. Ispánkon is csak egy volt belőle: a községbírónál. Társadalmilag a falu különösen egyházi és iskolai ügyekben egységes. Községi ügyekben azonban a keleti és nyugati szer között már vannak ellentétek. Bíró tételkor és elöljárók választásakor mindegyik szer a maga emberét akarja behozni. Politikai tekintetben a régi világban 48-asok voltak, majd a kisgazdapárt mellé álltak. Ma inkább a kormánypártra szavaznak. A fiatalság kedvenc szórakozása nyári vasárnapokon a labdarúgás és tekézés a levente sportpályán. Télen az Olvasókör és énekkar nyújt szórakozást. Más estéken a tollfosztókban és tökmagköpesztéseken gyűlnek össze az ifjak, ahol szépen, tempósan énekelgetik a szép népdalokat. Éjfél felé összeszedik a tollcsutkákat vagy a tökmaghéjakat, a háziasszony az asztalra tesz egy nagy tál aszalékot s ezt elfogyasztva csendesen hazaballagnak. A műkedvelő előadásokra való készülés egész télen át kedves és kellemes szórakozást nyújt mindkét nemű ifjúságnak. Ünnepélyeken, műkedvelő előadásokon az egész falu az iskolában van, csak az apróságok és a házőrzők maradnak otthon. A hosszú téli estéken, mikor a falura ráborul a csönd és a sötétség s csak az iskola ablakai világítanak ki az éjszakába, úgy tetszik, mintha az a kis iskola volna a falu szíve, a lelke. Isten áldja, óvja, védje ezt a kis falut, annak becsületes munkás népét. Isten áldja, óvja, védje azt a kis iskolát, hogy lehessen még hosszú-hosszú időn át az igaz hitnek, a tiszta erkölcsnek, a tudománynak, művelődésnek és nemzetnevelésnek erős, tartós, biztos oszlopa." 67