Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

1. szám - ADATTÁR - Róka Gyula: Ispánk község 1929. évi állapotrajza

„ISPÁNK KÖZSÉG NEVELÉSÜGYI ÁLLAPOTRAJZA AZ 1929. ÉVRŐL Ispánk kisközség Vas vármegye körmendi járásának délnyugati csücskében fekvő egyik legkisebb faluja. Lakóinak száma mindössze 258. Nyelvre nézve tiszta magyar. 2 család, mintegy 8 lélek, római katolikus, a többi református. 25 évvel ezelőtt egy zsidó is telepedett le a faluban, de úgy látszik, kicsi volt a terep, kevés volt a rebach és egy évi tevékenység után el is távozott. A lakosság földmívéléssel foglalkozik. Kereskedő, egy tojásszedőt leszámítva, a faluban nincs. Van egy kocsma, dohányárusítási engedéllyel, keresztyén kézen, továbbá 2 kovács, 2 cipész és 3 asztalos. Szellemi foglalkozású csak egy van: a tanító. Ispánk területe 1.203 kat. hold. Ebből 183 hold a Batthyány grófé, 80 hold a községé, 12 hold a ref. egyházé, a többi a lakosságé. Mégpedig 464 hold szántó és 422 hold erdő. 50 holdon felüli birtok van: 2, 30-50 holdig: 7, 10-30 holdig: 19, és 10 holdon aluli birtok van: 16. A földbirtokmegoszlás tehát, amint látjuk, eléggé egészséges. Nincstelen család csak kettő van a faluban: a tojásszedő és a község szegényének özvegye 2 lányával, akik a levélhordói tisztet töltik be. — Ezek a község házában, az ún. kanászházban laknak. Ispánk község története szorosan összefügg az Őrség történetével. Az Őrség vidék, vagy mint a régi iratok emlegetik, az „Eőrségi tartomány", Vas megye délnyugati részében fekvő 17 községből áll. Ezen községek egyike Ispánk, amelyet valószínűleg nehezen megközelíthető volta miatt a környéken tréfásan a világ közepének szoktak mondani. A község, valamint az egész Őrség, honfoglalás kori település. A lakosok eredetére vonatkozólag egy régi feljegyzés ezt mondja: „A magyarok Asiából levő ki Jövetelök után 897-ik esztendőben Árpád Veszprimet Usobo és Ose Vezérek által megvéte és az Várbeli népett Németország határáig űztik. Az 103 főből álló Eőrséghiek Kérték őr állásokat." 1286. ápr. 16-án IV. vagy Kun Lászlótól nyertek egy királyi adománylevelet, melyben 103 őrségi család nyer nemességet. Királyi birtoklevelet, igazságlevelet, adománylevelet és a nemességet megerősítő iratokat kaptak Mátyás királytól 1467-ben, Rudolftól 1595-ben, és II. Rákóczi Ferenctől 1706-ban. Ezek az iratok a senyeházai ref. egyház vasládájában őriztetnek. Az őrségi nemesek, mint a név is mutatja, határőrök voltak. Az Eőrségi tartományként emlegetett 17 községnek olyan közjogi helyzet és olyan kiváltságai voltak, melyhez hasonló alig volt még az országban. A királyi adóknak csak a felét fizették, vámot és harmincadot csak azoktól szedtek, akik rendszeres kereskedést űztek. 59