Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

1. szám - ADATTÁR - Róka Gyula: Ispánk község 1929. évi állapotrajza

Övék volt a szántóföld, a mezők, rétek, legelők, erdők, berkek, Ügetek, hegyek, völgyek kertek és szőllőskertek, vizekkel és halastókkal, malmokkal, mészárszékekkel, csapszékekkel és minden néven nevezhető egészivei együtt. — Őrség egy kis állam volt az államban. Nem tartozott sem a vármegye, sem a királybíró hatásköre alá. Őrséget külön őrnagyok, ispánok és esküdtek igazgatták és azok is ítélkeztek felettük. A lakosság kötelessége volt az ország ezen részét a nyugatról betörő ellenség: horvát, illir, német ellen megvédeni. Az ország határán lévő gyapűkapukhoz őröket állítottak s ha kellett, az őrállók fegyverbe álltak. A török betörések idején 1587/88 években a Mura folyó mellé küldött Őrség 10 őrt, ezeket hazulról tartotta. Mikor a Mura melletti őrségre nem volt szükség, a 10 őrt Bécsbe kellett küldeniök, akiket szintén hazulról tartottak. Itt ismerte és szólította meg az őrségieket Németújvári Gróf Batthyány generális, így szólván hozzájuk: „hiszem keteknek sok költségbe telik ez az bétsi utt, inkább ha javasollátok és talám kinyerhetném Eő Felségétől, hogy csak Német-új vára járnátok kapuállni." Az őrségiek ezt az ajánlatot elfogadták és azontúl Németújvárra jártak őrségre a Batthyány grófhoz. Ez lett a vesztük. Később a délvidékiek betörése és pusztításai ellen a gróftól kértek oltalmat és segítséget. Ezt meg is kapták oly feltétel alatt, „hogy egy napra hat ekét adnak káposzta és répaföld szántani/

1 A szántó embereket borral jól tartották, alig tudtanak hazamenni. „Gyalogmunkát is kért a gróf, tízet egy napra, azt is megadták, azokat is megvendégelték, magok sem tudták, miképpen jöttének haza." Azután még malomgát és hídmunkára is elmentek. Még bormérésre is adtak engedélyt a grófnak. A bor utáni epekedésnek igen szomorú következményei lettek aztán. Az 1681-i soproni országgyűlésen gróf Batthyány Kristóf már azt igyekezett kimutatni, hogy ő Őrségnek földesura. Tanukkal igazolta, hogy az őrségiek az ő uradalmában dolgoztak. Az akkori politikai viszonyok között az őrségiek —mint protestánsoknem találták az időt alkalmasnak arra, hogy igazukat keressék. A kuruc-labanc háborúk alatt II. Rákóczi Ferenchez csatlakoztak. Rákóczi bukása után ismét elkezdődött a küzdelem a grófi család és a „rebellis" őrségiek között. A hatalmas főúrral szemben sok sanyargatást, börtönbüntetést szenvedtek, de régi jogaikról lemondani nem akartak. Ez a küzdelem egész az 1840-es évekig tartott. Amidőn a legfelsőbb törvényszék kimondotta, hogy Őrség a németújvári és csákányi gróf Batthyányiak tulajdona, a lakosok az ő jobbágyaik. Az ítélethozatalnál döntő körülmény volt, hogy a grófok hosszú időn át gyakorolták Őrségben a földesúri jogot és hogy 60