Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

1. szám - ADATTÁR - Köbölkuti Katalin: Újra hat Faludi Ferenc költészete

KÖBÖLKUTI KATALIN ÚJRA HAT FALUDI FERENC KÖLTÉSZETE Faludi Ferencnek nincs igazán szerencséje az utókorral. Megadatott ugyan neki, hogy alig tíz évvel halála után minden jelentős művét kinyomtassák, méghozzá avatott kéz — Révai Miklós gondozásában, verseit pedig Batsányi János adta ki 1824-ben, de hatása, jelentősége korántsem mérhető a kiadói ügybuzgalomhoz és természetesen Faludi írásművészetének valódi értékeihez sem. A közelmúlt már csak feledésre ítélte Faludit, és jobbára antológiákban szerepeltek közismert darabjai. Négyesy László 1900-ban kiadott Faludi verseskötetét majdnem nyolcvan év múlva, 1979-ben követte a prózai műveiből és fordításaiból készült válogatás „Téli éjszakák" címmel, majd verseit 1985-ben jelentette meg a Szépirodalmi Kiadó „Fortuna szekerén okossan ülj" címmel. 1979-ben, halálának 200. évfordulóján szűkebb pátriája, Vas megye és Burgenland különféle megemlékezésekkel rótta le tiszteletét életműve előtt. A Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár a Vasi életrajzi bibliográfiák sorozat 13. kötetében számba vette a költő életművét és a róla szóló irodalmat 1984ben, Faludi születésének 280., halálának 215. évfordulója alkalmából. 1992-ben pedig a szombathelyi Egyházmegyei Könyvtár 200 éves jubileumán Faludi Ferenc sajátkezűleg írt versesfíizetének fakszimile kiadását jelentette meg, Batsányi János Faludi 1824-es kötetéről írva „tiszta, fejér papirosra, szép betűkkel, illendő tsinossággal, és ha minden hiba nélkül nyomtattatva.

Ml Íjaiudi Ferencet a 18. század végén ismerték, olvasták, beszéltek róla, a következő században elfogytak olvasói. A szabadságharc utáni évek nemzeti ellenállása gyújtotta fel ismét kis időre kultuszát, s azóta, Vargha Balázs szavaival élve „... már megmaradt irodalomtörténeti költőnek. Jelentőségét csak szakmabeliek tudták, tudják megérteni."

2 Valóban, hisz „Forgandó szerencse" c. versén kívül — ami antológiák kedvelt darabja volt— alig ismertek valamit. Irodalomtörténészeink, a régi magyar irodalommal foglalkozók viszont annál inkább értékelték költészetét, prózáját egyaránt. Legtöbbre nyelve, példás magyarsága miatt becsülték. Batsányi a Bessenyei előtti irodalomban csak őt és II all er Lászlót említi a 18. századból, mint akiknek „kiadott munkáik még a mai nap is —1788-ban— példái lehetnek nyelvünk hasonítatlan szépségeinek."

3 Révai szerint „amiért a magyaroknál leginkább megér44