Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

1. szám - ADATTÁR - Köbölkuti Katalin: Újra hat Faludi Ferenc költészete

demli az örök dicső emlékezetet, a haza nyelvnek gyarapodására szaggató igyekezete az melynek is oly helyen, oly nyomós jeleit hagyta és közrebocsátotta már életében is, hogy ékesen szóló tolla miatt őtet egyező akarattal köz néven magyar Cicerónak hívják vala."

4 Horváth János szerint versei már kéziratban is eléggé elterjedhettek, Révai kiadása után még ismertebbekké váltak. Sőt, Horváth János kutatásai alapján megállapítja, hogy Faludinak több versét Dugonics ősi magyar énekként daloltatja Árpád fejedelem állítólagos lányával, Etelkával és híres regénye más alakjaival is.

5 Horváth János azzal magyarázza Faludi titkát, hogy a régi és a népnyelvi elemeket asszimiláló költő „csaknem azon a fokon áll már, amelyhez az irodalmi népiesség csak virágkorában, Arany Jánossal érkezett el igazán."

6 Weöres Sándor irodalmi ritkaságokat feltérképező antológiájában

7 — Faludi költészetét eleven formáló erőként érzi, s így definiálja: „Vele végződik a nehézkes, nemes, régi magyar költészet, és vele kezdődik a hajlékony , civilizált hangzás."

8 Véleménye szerint Faludi verselése maradandóbb hatású a magyar költészetben, mint bárki másé. A „Forgandó szerencse" ritmusszerkezetét Babits verse, a „Vakok a hídon" variálja Weöres szerint. A pipárul írt vers pedig, amit Faludi szonett formára alkotott —az első a magyar költészetben- József Attilával az Ősszel tart rokonságot. A rohonci szegényház cellájában a nyolcvanadik évtizedében lévő Faludi Ferenc nekikezd, hogy lemásolja és összegyűjtse élete folyamán írt verseit. S ezek a versek fel-felbukkannak az utódokban, végigvonulva irodalmunk történetén. JEGYZETEK Faludi Ferenc életéről, munkáiról és a magyar nyelvről s rendszerezéséről. In: Faludi Ferencz Versei. Kiadta Batsányi János. Pest, 1824. 135-236.p., U.a. Batsányi összes művei. 3. Prózai müvek. II. köt. Sajtó alá rendezte Keresztury Dezső, Tarnai Andor. Bp. 1961. 113-191.p. 2 Vargha Balázs: Jelek, jelképek, jellemek. Bp. 1984. 179.p. 3 Uo. 256., 186.p. Faludi Ferentz költeményes maradványai. Egybe szedte, s... közre botsátotta... Révai Miklós. I. köt. Győr, 1786. 238 p. Horváth János: A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig. 2. kiad. Bp. 1978. 33.p. 6 U.o. 27.p. 7 Weöres Sándor: Három veréb hat szemmel. Bp. 1977. 639.p. 8 U.o. 297.p. 45